Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
Ezután következik az a többet idézett passzus a kanonok felszólalásában, amelyben megfenyegeti a rendeket a kiváltságosok adófizetésének rémképével, abban az esetben, ha nem teljesítenék a királyi kívánalmakat. Majd az esztergomi káptalan neki adott utasítására hivatkozik, amely a királynő „sürgető szükségleteinek” megsegítésére kötelezi követét.873 Mint láttuk, a diéta végén a kormányzati szónokok - előhívva a török háborúk korának a résztvevők számára nem is olyan távoli emlékeit - apelláltak a rendek anyagi segítségnyújtására. A rendi politikai szótár egyik központi fogalma a szabadság (libertas). Ez nem egyéni autonómiát jelent, hanem közösségi jellegűt: a kormányzásban való részvétel jogát, egyúttal kötelességét és a rendi kiváltságokat.874 Tágabb értelemben ez a fogalom az ország szokásjogát jelenti, ami a rendiség korában minden alanyi jog, kiváltság, szabadság összességét jelenti.875 Varga Benedek szerint az (ősi) alkotmányra, vagyis a libertas-ra való hivatkozás nem mindig különböztethető meg a republikánus beszédmódtól. Tulajdonképpen nemcsak a rendi kiváltságokra, hanem a birtokolt földre, a törökellenes háborúkban szerzett (kollektív) katonai érdemekre, a rendek és az uralkodó közötti megosztott szuverenitásra vonatkozott.876 Szíjártó István szerint a diétái beszédekben és környezetben 1790 előtt az „alkotmány” kifejezés nem jelent meg, a kortársak általában ezt körülírva, az egyes alanyi jogokról, kiváltságokról, törvényekről, esetleg „Magyarország kiváltságairól és szabadságáról” beszéltek.877 A szabadságjogok védelme egyben a már meglévő törvények és szokásjogok oltalmazását is jelentette az ismert cicerói alapelv értelmében.878 A rendi szabadságjogok, köztük a legfontosabb, a nemesi adómentesség elvesztésével való zsarolást a kormányzat képviselői több alkalommal alkalmazták a diétái vitákban. Az országgyűlés-történeti szakirodalomból ennek említése eddig hiányzott, ám — egybevetve a Grassalkovich Antal által az országgyűlés előkészítésekor leírtakkal — talán tudatos kormányzati szándékot is tükrözhetnek a nemesi adómentesség csorbítására célzó megnyilatkozások. A káptalani követek közül június 11-én Galgóczy Jánosnál, a távollévők követei közül pedig Jeszenák Jánosnál (június 12.) fordult elő ennek 873 OK 700.470. Diarium diaetae. 29. p. 874 Takáts 1998. 669-670.; Debreczeni 2001. 533.; Miru 2015. 23.; Szíjártó 2017.417. 875 Bónis 2003. 381. 876 Varga 2004. 309-310. Debreczeni Attila és Miru György szerint azonban az ősi alkotmányra való hivatkozás csak a Il.József-féle reformok ellenhatására jelent meg, a rendi-sérelmi politika alkotóelemeként: Debreczeni 2001. 534.; Miru 2015.18-19. 877 Szíjártó 2017.418-419.; Szíjártó 2019a. 56.; Takáts 1998.674. A szokásjogi gyakorlatra és felfogásra vezethető vissza ez a beszédmód, amelyet Werbőczy István Tripartituma foglalt össze. 878 Vagyis „a szabadság a törvényeken áll” (libertas in legibus constitui). Jogtörténeti jelentőségére Hamza Gábor utalt előszavában: Cicero 2002. 29-30. ll6
