Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
így replikázott: „aki csinálta, az tartsa”.853 A kormánypárti szónokok követelései a szakirodalom tükrében megalapozottnak tűnnek: Theodor Mayer számításai szerint az udvartartás fenntartásának költségei Mária Terézia korában emelkedő tendenciát mutattak.854 A királynő személyének megítéléshez kapcsolódott a vitákban az uralkodói tekintélyre való hivatkozás. Az uralkodó autoritását nagyban megszilárdította az a kora újkorban elterjedt nézet, miszerint az uralkodó feladata a közjó előmozdítása, annak megteremtése.855 Lényegében annak az eszmetörténeti folyamatnak egyik láncszemét látjuk a diétái vitákban, amelyről a kora újkor vonatkozásában a szakirodalom is megállapította, hogy az uralkodók isteni legitimációjának meggyengülésével előtérbe került a hatalom közjó általi igazolása. Röviden a közjóra való hivatkozás azt a feltételezést erősítette meg, hogy a királyi hatalom a közösség üdvét szolgálja.856 A diétái viták során a kormánypárti szónokok ennek a közjó által legitimált uralkodói hatalomnak a képviselőiként tűntek fel. Az országgyűlésen a királyi leiratok számtalan alkalommal hangsúlyozták a közjó előmozdításának szükségességét, aminek egyik eszközét az adóemelésben látták.857 A közjó királyi hatalom által való képviseletének és a rendekkel szemben való kisajátításának is megvolt a maga aktualitása. Ivó Cerman szerint a Haugwitz-reformokat követően a Habsburg-kormányzat részéről kialakult egy „rendiségellenes diskurzus” Csehországban, amelynek során az uralkodó magának vindikálta a közjó képviseletének jogát a csak saját egyéni érdekeiket hajszoló és - az örökösödési háború során - megbízhatatlanná vált cseh rendekkel szemben.858 Ennek a diskurzusnak a részleges jelentkezése a hazai rendekkel való diétái kommunikációban is megfigyelhető. Szíjártó István nagydoktori disszertációjában úgy fogalmaz, hogy a 18. századra a rendek a közjó képviseletének 853 Uo. 854 Ezek a kiadások - leszámítva az ausztriai polgári igazgatás költségeit - növekvő részarányt képeztek a Habsburg Monarchia költségvetésén belül: 1749-ben még 5-6%-át, 1768-ban 8,5%-át tették ki. Theodor Mayer adatait idézi: Berger 1981. 112. A fent idézett ellenzéki szellemű hozzászólást magyarázza az is, hogy a magyar kincstári kiadásokon belül az udvartartással kapcsolatos kiadások elég nagy részarányt képviseltek. A Magyar Kamara tiszta bevételeinek (kb. 2,5 millió forint) majdnem kétharmadát (kb. 1,6 millió forint) az udvartartásra szánt összegek emésztették fel 1751-ben. Erre: Takáts 1904. 317. 855 Sashalmi 2015. 259-260.; Szabó 2016.463-464.; Shek Brnardic 2010. 646-647. 856 Szíjártó 2016b. 499. 857 Jó példa erre a rendi sérelmekre adott június 6-i uralkodói válasz: MNL OL N 54 Lad. T. Fasc. CCC. No. 4. 858 Mária Terézia két politikai végrendelete és a Haugwitz-reformok alapján vizsgálta a kérdést: Cerman 2007. 384. 73
