Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
Kivételes esetnek számított, amikor a viták szógörgetegében erre terelődött a szó. Ehhez hozzájárult, hogy az adóemelés kérdésében már több napja nem tudott döntésre jutni az alsótábla, így mindkét oldal „emelte a tétet”. így kerülhetett elő az ellenzék részéről az 1751. június 12-i ülésen az adóösszegről való vita kapcsán „ultima ratióként” az úrbéri kérdés országgyűlési rendezésének igénye.734 735 Az adóalap könnyítésének - vagyis a magasabb adóösszeg könnyebb kifizetésének — érdekében vetette fel az urbáriumok vizsgálatát és a diétának való jelentéstétel lehetőségét Darvas József, Nógrád megye ellenzéki követe. Erre a kormányzat képviselőjeként, Péchy Gábor ítélőmester akként reagált, hogy korábban a diéta az urbáriumok szabályozásának kérdését mindig elhárította magától. Véleménye szerint a meglévő törvények eredményesen gondoskodnak a földesurak elleni kihágásokról, ezért Darvas javaslatának elvetése mellett tört lándzsát. A következő, ellenzéki „főkolompos”, Csuzy Gáspár erre Darvas véleményét támogatva megerősítette, hogy az urbáriumok regulációja a rendek hatáskörébe tartozik, a földesurak és a nemesi vármegyék csak ítéleteket hozhatnak és hajthatnak végre. Darvas ezután azzal fenyegette meg az „udvari párt” exponenseit, hogy ha Őfelsége az országgal a hadiadó ügyében saját és az ország „tekintélyének sérelme nélkül” nem tud megegyezni, akkor az ország saját jogkörén belül lát neki az úrbéri kérdés rendezésének. Értelmezve a leírtakat: ha az adóemelés a rendek számára kedvezőtlenül végződik, akkor ebben az esetben hozzá fognak nyúlni a jobbágykérdéshez a rendek számára előnytelen királyi döntés ellensúlyozására, de úgy, ahogy nekik [értsd: a rendeknek] tetszik. Végül az elnöklő személynök leintette a terméketlen és társadalmi kérdések sokaságát érintő vitát, majd visszaterelte a szót az adókérdésre.753 Az adófizetés könnyítésének kérdése továbbra is megoldatlan maradt, ezért a június 14-i ülés végén Csuzy ismét felelevenítette az urbáriumok szabályozásának ügyét. Ekkor Péchy ítélőmester sorolt fel ellenérveket a veszprémi követ javaslatával szemben és egyben a nemesi előjogok védőjeként tüntette fel a bécsi udvart. Szerinte a témát a diétán tárgyalni „gyűlöletes” és „veszélyes”. Egyfelől a diétán ülő követek, akik egyben földesurak, elfogultak saját jobbágyaikkal szemben, velük amúgy is szigorúan bánnak. Másfelől a „felséges udvar” a jobbágykérdésben a földesurakat támogatja abban, hogy parasztjaikkal szabadon rendelkezhessenek. Az ebbe a viszonyba való beavatkozás csak a nemesi előjogokat csorbítaná. A nógrádi követ, Darvas József főjegyző - Csuzyt támogatva - kifejtette, hogy a vármegyei hatóságok a földesurakon nem tudják rendelkezéseiket végrehajtani, a misera 734 OK 700.470. Diarium diaetae. 44. p. 735 Uo. 44. p. IJ»
