Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
plebs sorsa ezzel nem javul, hiába van meg a lehetőség a Helytartótanácsnál való panasztételre. Végkövetkeztetése szerint az országnak fenn kell tartania a jogát arra, hogy az urbáriumok ügyét törvényben rendezhesse.756 Csuzy aztán néhány nappal későbbi, június 21-i felszólalásában ismét megpendítette az úrbéri szabályozás szükségességét, amely a magasabb adóösszeg megszavazása esetén könynyítene az adófizetők helyzetén a kereskedelem és a manufaktúrák támogatásához, az országtól elszakadt területek visszacsatolásához, illetve a contributiofizetésre kötelezett rétegek tényleges megadóztatásához hasonlóan.757 Egy másik napló megmondja, hogy pontosan mire is gondolhatott Csuzy ekkor: követelte, hogy az országgyűlés hozzon törvényt az urbáriumok szabályozásáról, és a vármegyék csak ennek a rendelkezésnek a végrehajtói legyenek. Az így hozott intézkedéseknek meg kellene szüntetniük a jobbágyszökéseket és a szabad költöző jobbágyi állapot is felszámolható lesz majd.758 Tehát a jobbágyok röghöz kötésének gondolatával felelevenítette volna a több mint kétszáz évvel korábbi országgyűlések immár idejétmúlttá vált és széles társadalmi rétegeket érintő törvényeit.759 A kérdésben a megyei követek között nem volt egyetértés. Ezt jól jelzi az is, hogy az ellenzék másik vezére, Okolicsányi János a status quo fenntartása és a Csuzy—Darvas-féle javaslat elvetése mellett nyilvánított véleményt.736 737 738 739 740 Anélkül, hogy egyik vagy másik politikai oldalt negatív vagy pozitív minősítéssel ítélnénk meg bármilyen szempontból, meg kell állapítani, hogy ezek a beszédek kiélezett vitahelyzetben fogalmazódtak meg, melyek adott esetben távol eshettek az uralkodónő személyes szándékától, de a társadalmi valóságtól is. A magyar történetírás a jobbágykérdés országos rendezésének igényét általában a központi kormányzathoz és annak 1760-as évekbeli felvilágosult fordulatához köti, ám a vita bizonyítja, hogy ez (több egyéb mellett) egyfajta reakció volt a megerősödött rendi öntudatú jómódú birtokos nemesség országgyűlési követelésével szemben. A szakirodalom is utalt már arra, hogy Mária Terézia 736 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 14-i ülés. 737 PK Kt. 118. D 32. Anni 1751 Diaetale Diarium et Acta Diaetae. 27. p. 738 OK 700.467. Acta seu Diarium. 115. p. 739 Varga János becslése szerint a szabadmenetelű jobbágyok aránya ekkoriban országosan 30-40%, Horváth Zita számításai alapján 50% is lehetett: Horváth 2006.1073.; Varga 1969. 312-315. 740 MNL BAZML SFL IV.2001.m. 6. köt. Diarium Diaetae anni 1751. pro Archivo Comitatus Zempleniensis. 55-56. p. Mindez rámutat arra, hogy az ellenzék sohasem volt egységes, partikuláris érdekei szerint tovább osztódott. A tiszai megyék birtokos nemessége ekkor még a hagyományos önellátó gazdálkodást folytatta: itt a földesuraknak kevesebb lehetőségük volt termelésük fokozására (piacoktól való távolság, a majorsági gazdálkodás kevésbé elterjedt foka, szabad paraszti közösségek nagyobb száma). A korabeli földesúri mentalitásra és gazdálkodásra kelet-magyarországi példák alapján: Wellmann 1979.96-97.; Wellmann 1981. 75-76. '5 9
