Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
J deklarált céllá. A diétán a „misera plebs contribuens” védelmére való állandó hivatkozás, mind a vármegyei követek által vezetett rendi ellenzék, mind a kormánypárt részéről egyfajta terméketlennek tűnő „diszkurzív háborúvá” vált. Míg ennek célja a rendek részéről az adóösszeg csökkentése, addig a kormányzat oldaláról a rendek anyagi áldozatvállalásának növelése volt — akár rendi kiváltságaik csorbítása révén is.728 Ezen túlmutatóan persze a „misera plebshez” fordulásban kitapintható volt egyfajta „hivatástudat” is a nemesség részéről, amely nem pusztán a rendi retorika és a haszonelvűség megnyilvánulása. Ez a gondolat jobbágyaik államhatalommal szembeni védelmében és a hazájuk idegen befolyás elleni védelmében öltött testet.729 A jobbágy-földesúr viszony még a 18. század első felében is magánjogi jellegű volt: a tájegységenként, uradalmanként, megyénként változó szokásjogon alapuló kapcsolatba, sőt, az úrbéri szolgáltatásokba az államhatalom a felvilágosodás koráig csak szórványosan szólt bele. A jobbágyügyeket ebben a korban a nemesi vármegyék intézték, de a Helytartótanács felállítása (1723) óta a megyei közigazgatás visszaéléseinek visszaszorításában többé-kevésbé korlátozta ilyen téren is működésüket.730 Mivel a diétán többségében földesurak ültek, nem állt érdekükben e számukra kényelmes helyzet megváltoztatása. Amikor az adózók helyzete felmerült a diétán, akkor is leginkább a jobbágyszökések és azok megakadályozása foglalkoztatta a rendeket, de a megyék ezekről is leginkább maguk között állapodtak meg és hoztak ez ügyben statútumokat.731 A 18. század közepére országos szinten is megnövekedett a jobbágypanaszok száma, aminek oka elsősorban nem az úrbéres terhek növekedése volt, hanem a különböző földesúri visszaélések és az, hogy ezekre az elszenvedett sérelmekre a jobbágy semmilyen jogi fórumon nem nyert orvoslást.732 Az urbáriumok készítése ebben a korban nem volt általános, felvételükre általában csak akkor került sor, amikor a birtok gazdát cserét. A Helytartótanács csak a megye által eseti jelleggel készített és neki megküldött urbáriumokat ellenőrizte, ügyelve arra, hogy a fennálló törvényeknek és a szomszédos helységek meglévő szokásainak, illetve a gyakorlatnak megfeleljenek.733 728 Szíjártó 2005.176-177. 729 Uo. és Benda 1987.10. 730 Ember 1936.150-151. 731 A szabadköltöző jobbágyrétegeket az 1715. évi 101. törvénycikk elvileg elismerte, de a következő diétán hozott rendelkezés (1723. évi 103. törvénycikk) már az eredetileg szabadmenetelű jobbágyok költözését is igyekezett korlátozni. A kérdésre: Varga 1969. 308-309., újabban Horváth 2006.1072. 732 A leggyakoribb esetek a földesúr elővételi jogával való visszaéléséből és a hosszú fuvarra való kényszerítésből származtak: Horváth 2006.1073. 733 Ember 1936. 155-156. 157
