Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
hátralékokat és adósságokat vonják le az adóösszegből.722 A türelmi taksa megváltását is kérvényezzék az uralkodótól.723 Sőt, még az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó partiumi megyéknek, Kraszna, Zaránd, Közép-Szolnok megyének és Kővár vidékének az adóját is beszámítandónak vélték a 200000 forintba.724A főrendek jóváhagyták az alsótábla ajánlatát, amelybe a rá adott július 24-i leiratában végül az uralkodó is beleegyezett.725 Kitekintés: az urbáriumok szabályozásának ügye Az adóviták kapcsán bukkant fel az urbáriumok szabályozásának, tágabb értelemben a jobbágyság sorsának kérdése, amely a következő évtizedekben egyre hevesebb érdekütközéseket hoz majd a rendek és a kormányzat között. A 18. század közepének rendi elitjéről az utókor történészei-történetírói lesújtó véleménnyel voltak. Szűklátókörűeknek, rendi kiváltságaikhoz foggal-körömmel ragaszkodóknak, a reformok és új gondolatok befogadására képtelennek láttatták őket, akik Mária Terézia - Horváth Mihály szavaival élve - „mákony” hatású, a főnemesi-köznemesi elit számára személyes kedvezményeket nyújtó politikája hatására feladták még a „nemzeti függetlenséget” is.726 Ebben a „haladásközpontú” narratívában a 18. század közepére a modernizációt és a reformokat egyértelműen az uralkodóház képviseli a rendekkel szemben. A kormányzati törekvések hatásosan alakították ki az 1760-as évektől a jobbágyvédő és felvilágosult uralkodó ethoszát.727 Valójában — az emberbaráti megfontolások mellett — a jobbágypolitikában a földesurakkal szemben az állam számára szedendő adók maximálása és a földesúr felé teljesítendő szolgáltatások csökkentése vált 722 A sérelmi listák bizonyítják, hogy az ingyenmunkát eltörlő 1729. évi I. törvény ellenére a lakosságot ingyenmunka végzésére rendelték ki az 1737-1739. évi török háború idején Belgrád alá. A jobbágyságot az 1737 óta tartó háborús években a terményszállításból és a katonaság eltartásából származó kiadások és anyagi veszteségek is sújtották: Schramek 2011.110. 723 OK 700.470. Diarium diaetae regni Hungáriáé. A zsidók türelmi adóját nem váltották meg: ennek összege 20000 forintot jelentett. Ennek összegére: Szíjártó 2005. 260. 724 SNA Brunswick-Chotek család. 107. doboz. Diaeta anni 1751. [oldalszámozás nélkül] 1751. július 12-i ülés. 725 MNL N 54 Lad. T. Fase. CCC. No. 8. Pozsony, 1751. július 24. Mária Terézia resolutiója. 726 Horváth 1873. 280., 295-297.; Ember 1989.424-426. 727 A kérdés uralkodóközpontú, Mária Terézia személyes erkölcsi alapú meggyőződését előtérbe állító megközelítése: Eckhart 1925. 499-512. Számos példát idéz Mária Terézia magyar főnemességgel szembeni, a jobbágyok ügyében intézett kifakadására, de főként csak az 1760-as évekből meríti forrásanyagát Eckhart Ferenc.
