Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
megemelve állandósul: a zempléni Okolicsányi János, a barsi Bacskády Pál, a borsodi Szathmáry Király György, a zólyomi Bohus János és Ugocsa megye követei képviselték ezt az álláspontot. A mágnások véleményéhez csatlakoztak, illetve egyesek 600 000, mások 700000 forint adóemelés megszavazását indítványozták: Brunszvik ítélőmester, Jeszenák János, Csiba János mosoni, Klósz Mátyás békési, Forray András aradi, Batta Pál és Darvas József nógrádi, Szüllő Zsigmond meg Farkas Gáspár pozsonyi, továbbá Prónay Gábor pesti követ.716 Részben ők lehettek azok, akik elfogadták volna a magasabb összeget, de nem az újításnak tekintett megváltásként, hanem adóként az előbb említett szolgáltatások beszámításával. Köztes álláspontot képviseltek azok, akik 600 000 forint megajánlását indítványozták „megváltás” címén, és akik szerint a megemelt adóösszeget az újonnan az országhoz csatolt helységekre lehetne kivetni. Volt, aki az Erdélyhez került partiumi területek (Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megye, Kővár és vidéke) visszakebelezésével javította volna az adóalapot.717 A zsidó türelmi taxának az adóösszegbe történő beszámíttatása is felmerült. Mások arról beszéltek, hogy kérelmezni kell az uralkodótól a vármegyék eddigi adóhátralékainak elengedését.718 Végül a személynök előterjesztette azt az ötletet, hogy a 200 000 forintos megváltási összegbe bele kell számítani a határőrvidékről visszacsatolt helységek adóját.719 Az egyik napló szerint Okolicsányi Jánosnak, az ellenzék vezetőjének állásfoglalása döntötte el a kérdést, aki ebben az ígéretben megnyugodott és elfogadta azt. Ezután hozzátette, hogy ezt az adóösszegbe kellene beleszámítani és nem a fent említett szolgáltatások megváltásaként.720 Szíjártó István szerint Okolicsányi azzal egészítette ki megajánlását, hogy a félmillión felüli összeget hű alattvaló módjára ajándékként adják Mária Teréziának.721 A rendek végül a következő üzenetben állapodtak meg: elfogadták a 200000 forintot az ingyenmunka eltörlése, illetve a már említett szolgáltatások (nyári szénaadó, forspont és az előfogatok) megváltásának fejében. Elhatározták, hogy az újonnan bekebelezett marosi és tiszai határőrvidéki települések adóját is ebbe az adómennyiségbe számítják majd be. Kérni kell, hogy a török háborúk és a pestis alatt keletkezett 716 OK 700.470. Diarium diaetae. 109. p. 717 Adóügyi tekintetben a partiumi megyék 1732 óta a királyság részének voltak tekinthetőek, az 1741. évi 18. törvénycikk rendelte el a közigazgatási-igazságszolgáltatási tekintetben való visszakebelezésüket az Erdélyi Fejedelemségtől, ám ennek végrehajtására sem ekkor, sem később nem került sor. A magyar adóügyi rendszernek - úgy tűnik - a gyakorlatban a Partium ekkor integráns részét képezte. 718 OK 700.468. Diarium generalis. 441-442. p. 719 MNL OL N 114 13. köt. 1751. július 12. 720 Arneth 1870. 204. és MNL OLN 114 13. köt. 1751. július 12. 721 Szíjártó 2016a. 187. ‘55
