Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
Az alsótáblai rendek közül erre Csuzy és Okolicsányi azzal replikáztak, hogy igenis lényegesek a támasztott feltételek, amelyekre a főrendek egyszer már rábólintottak három nappal azelőtti válaszukban. Darvas és Adelffy úgy látták, hogy a mágnások intencióit kell támogatni és belekezdeni a királyi leiratnak megfelelő válaszadásba, annak reményében, hogy később sérelmeiket orvosolni fogják. Jeszenák János a haladéktalan válaszadás mellett állt ki, hivatkozva a királyi leirat azon kitételére, hogy „más ügyek félretételével” adjanak feleletet az előterjesztésekre.677 Velük egy véleményen volt (különböző érvekből kiindulva) Huber Mátyás, Galgóczy János kanonok, illetve Sallér István vasi és Batta Pál nógrádi követ. Végül a két oldal közötti megegyezést rögzítették a naplók: míg az adóemelés feltételei közül a katonai szabályzat és a terület-visszakebelezések ügyét foglalják bele az elküldendő feliratba, addig a revideált posztulátu mókát és sérelmeket később külön terjesztik fel őfelségének. Az elküldött alsótáblai küldöttség üzenetét a főrendek viszont továbbra sem fogadták el, így másnap kiújult az erről szóló vita.678 Június 29-én az összeült rendeket az elnöklő személynök arra akarta rávenni, hogy minden egyéb ügyet előzzön meg az adóügy tárgyalása és az erről való válaszadás a királynőnek. Szavai után mély csönd állt be, majd ezután „a kitörő zajongás miatt alig lehetett érteni a különböző véleményeket.679 Az egyes naplók ugyanazon személyek felszólalásairól homlokegyenest ellenkezőképpen tájékoztatnak, feltehetően a hangzavar miatt.680 A Kovachich-gyűjtemény egyik diáriuma utal arra, hogy a személynöki bevezető szavak szellemében a felirat revíziójára hívott fel a vármegyei követek közül a kormánypártivá lett Szüllő Zsigmond pozsonyi,681 Csiba János mosoni,682 Sallér István vasi követ. Hozzájuk csatlakoztak „számosán” a klérus képviselői közül és a távollévők követei is. Ekkor Szuhányi Márton, a Szatmár megyét 1714 óta számos diétán képviselő követ meglepő kívánsággal állt elő, azzal, hogy „a béke megszilárdítása érdekében” a határ menti várak és erődök helyreállítását érjék el. Ezt végül, talán mert a hadügyet királyi felségjognak vélték és a török háborúk végével időszerűtlenné 677 OK 700.470. Diarium diaetae. 81. p. 678 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 28-i ülés. Batta Pál felszólalását csak egy másik napló őrizte meg: MNL OL N 114 14. köt. Diaria diaetae Posonisensisanni MDCCLI Volumen I. 223. 679 OK 700.470. Diarium diaetae. 82. p. 680 Az eltérő értelmű bejegyzéseket lábjegyzetben jeleztem. 681 Az Országgyűlési Könyvtárban őrzött napló viszont az ellenzék álláspontját adja a szájába, miszerint a feliratba a félmilliós adópótlék megszavazásának feltételeit is szükséges belefoglalni: OK 700.470. Diarium diaetae. 82. p. 682 Uo. Szüllőhöz hasonlóan az előbbi napló őt is ellenzéki véleményformálóként mutatja be. H9
