Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
Az adókérdés az 1751. évi diétán
az alsótábla már végzett, ezt küldjék át a felsőtáblára véleményezésre, addig náluk folyhat a két bizottsággal kapcsolatos iratok lediktálása. Brunszvik személynöki ítélőmester erre adott felelete szerint a főrendek nem biztos, hogy újra elő akarják majd venni a sérelmeket, így őket erre kényszeríteni nem lehet.670 Érdekes módon a korábban megrögzötten kormánypárti felszólalásokat produkáló Prónay Gábor az ellenzéki Csuzy és Okolicsányi véleményét osztotta a kérdésben.671 Több kormánypárti felszólaló nevét kizárólag a már említett pannonhalmi napló tartalmazza, máshol nem bukkantam a nyomukra. így a káptalani követek közül Galgóczy János, Huber Mátyás és Barkóczy Sándor báró, a vármegyei követek közül Szüllő Zsigmond pozsonyi, Sallér István vasi és Nagy Mihály zalai deputátus tartozott ebbe a csoportba.672 A többség még mindig ellentmondott a személynöknek,673 sőt a pannonhalmi főapátsági könyvtár egyik naplója több ellenzéki szellemű hozzászóló nevét is megemlíti, így Forray András aradi, Bohus János zólyomi, Csiba János mosoni és Kárász Miklós szegedi városi követét.674A Királyi Tábla kezéből elkezdett kicsúszni az ülés irányítása is. Az ellenzékiek közül Forray elkezdte felolvasni a királynőhöz intézett felirat fogalmazványát, benne a többség által kért feltételeket, ám Péchy ítélőmester félbeszakította, mondván: fogalmazványt nem szoktak felolvasni. A teremben ülők egy része azt kiabálta, hogy olvastassék fel a kérvény, míg mások a felolvasás ellen zúgolódtak. Végül a küzdelem az ellenzék győzelmével ért véget: a nádori ítélőmester felolvasta a felsőtáblához küldendő folyamodványt, benne az ülés elején rögzített feltételekkel.675 Az egri püspök vezette főrendi küldöttség ismét hangsúlyozta, hogy a rendek először a királyi előterjesztésekre kötelesek válaszolni. Eddig az alsótáblán a formalitásokról volt szó, nem a lényegről - vallották. Ok, a felsőtábla tagjai felfogják a királynő rendek iránt érzett „anyai érzelmeit” és ennek megfelelően „jó harmóniát” (bonum harmonia) és „őszinteséget” (sinceritas) tanúsítanak Mária Terézia iránt. Az előkelők Szent István kora óta a haza atyjai (patres patriae) voltak, ezért most is megmentik a rendeket attól, hogy az ország számára rosszat cselekedjenek.676 670 MNL OL N 114 13. köt. 1751. június 28-i ülés. Brunszvik Antal ítélőmester itt egyértelműen utalt a felsőtábla lojalitására, a borsodi követ felszólalásának irrealitására mutatva rá. 671 OK 700.470. Diarium diaetae. 78. p. 672 PK Ktt. 118. D 32. Anni 1751 Diaetale Diarium et Acta Diaetae. 72. fol. 673 OK 700.470. Diarium diaetae. 79. p. 674 PK Ktt. 118. D 32. Anni 1751 Diaetale Diarium et Acta Diaetae. 72. fol. 675 MNL OL N 114 13. köt. 1751. junius 28-i ülés. 676 OK 700.467. Acta seu diarium. 371-372. p. 148
