Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 7. (Budapest, 2020)
A kereskedelemügyi sérelmek az 1751. évi országgyűlésen
lobbija rejlett eme országgyűlési követelés mögött. Károlyi Ferenc már nem élhette meg főbiztosi kinevezését, mert 1758-ban elhunyt. Az Ecsedi-láp lecsapolásának irányítására már fia, Antal kapott főbiztosi megbízást 1774-ben, a munka tizenegy éven keresztül zajlott az ő (egyébként névleges) vezetése alatt.491 A fenti fejezet mutatja, hogy az országgyűlés elviekben rendelkezett beleszólással a hazai közlekedésfejlesztésbe, ám a gyakorlatban nemcsak a pénzhiány, hanem a rendiség regionális alapú belső megosztottsága és egységes fellépésének teljes hiánya miatt ezen a téren érdemi változtatást nem tudott elérni. Összegzés Összegzésképpen megállapítható, hogy az 1751. évi országgyűlésen az adóösszeg megajánlása körül mérgesedtek el a viták, de a magyar rendiség főként külkereskedelmi jellegű sérelmei is fontos elemei voltak a tractatus diaetalisnak. Az a szakirodalom által hangsúlyozott megállapítás, hogy a financiális kérdések először ezen a diétán kerültek előtérbe, nemcsak az adóvitákra, hanem a kereskedelemügyre is érvényesnek tekinthető. Az ügy fontosságára az emelkedő számadatok is utalnak. Az 1740-es évektől — a kereskedelmi forgalom bővüléséből adódóan — a harmincadvámok állandó növekedést mutattak.492 Az országgyűlés évében, 1751-ben a Magyar Kamara jövedelmi forrásai között (a sómonopólium után) a második helyen a harmincadvámokból származó bevételek álltak.493 A magyar rendek 1751-ben kísérletet tettek az országgyűlés illetékességének kibővítésére, vagyis a külkereskedelem egészének szabályozására, a vámtarifák megállapítására és a rendi vámmentesség kiterjesztésére. Nemcsak a diéta, hanem a magyar kormányhatóságok (Helytartótanács, Kancellária) képviselői is véleményt nyilvánítottak, amelyben többé-kevésbé kiálltak a rendi jogok fenntartása mellett. Megállapítható, hogy az 1754. évi vámrendelet munkálatai az 1751. évi országgyűlést megelőző tárgyalásokban és a diéta sérelmeiben lelik csírájukat, abba is leginkább a kiváltságosok vámmentességére vonatkozó eredmények mentődtek át. így cáfolható az a — tízkötetes Magyarország történetének Ember Győző által jegyzett fejezetében megjelenő — vélemény, miszerint a 18. századi országgyűlés és a magyar rendek nem foglalkoztak kereskedelmi 491 Berey 1908. 492 Nagy 1971.160-161. 493 Takáts 1904. 316-317. Számszerűen (a működési költségek levonása nélkül) ez 555 556 forintot jelentett, vagyis a kamarai összjövedelem kb. 17,58%-át tette ki. IIO
