Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.8. Divat vagy antidivat?

„magyar öltözet látatlan színű volt”.288 A polgárság alsóbb rétegeit vonzó rendezvényekről szóló tudósítások folytonosan hiányolták ezek nemzetiességét, például az 1848. évi lövészbálban „nagyítóüveg alatt kell nézni a lányokat, ha őket mint honleányokat és nemzetiségünk zászlóhímzőit tekintjük.”289 A védegyleti mozgalom sem ért el teljes sikert. A divatlapok 1844 után azonban megsokszorozott figyelemmel fordultak a viselet nemzeti volta felé, így, bár a magyaros öltözködés ekkor egy rövid időre, legalábbis a társasélet eseményein divattá vált, a bálok idegenszerűsége, a magyar ruhák hiánya felett érzett elkeseredettség is egyre gyakrabban fogalmazódott meg a divatlapok báli beszámolóiban. A Honderű szerzője például így kesergett az 1847. évi báli szezon után: „egy bálban csak két honi köntöst láttam, s a magyar társaságnak csak egy harmada nem pirult honi nyelven szólani.”290

Kevés forrás tartalmaz adatot arra nézve, hogy az ünnepélyes alkalmaktól eltekintve meggyökeresedett-e a magyar divat a mindennapi életben is. Egy külső szemlélő, az 1830-as évek első felében Magyarországon járt Le Baron d’Haussez a pesti utcákat járva szembetűnőnek találta a nemzeti viselet elterjedtségét. Csak prémes kalpagos, rövid, övvel összeszorított „redingote”-ban járó, görbe karddal felövezett, aranyos díszítésű, testre feszülő nadrágos, kurta csizmás urakat látott, akiket öltözékük pompája miatt ránézésre mágnásnak gondolt volna.291 A francia utazó emlékezetében nyilvánvalóan a különös, szokatlan viseletek ragadtak meg, a hazai források azonban nem erősítik meg az útleírásából elénk táruló képet. Klasszy Vencel 1831. évi hirdetésében nem is ejtett szót hétköznapokra készült magyar ruhákról: férfi magyar öltözet alatt a gálamhákat, egyenruhákat, libériákat értette.292 Az Életképek 1845-ben olyan divatképeket kért, amelyek alapján hétköznapi viseleteket lehet varratni.293 A Pesti Divatlap egy 1847-ben megjelent írása szerint a nemzeti öltözék gyűlések, temetések, nemzeti bálok kivételével nem volt divatos,294 egy másik cikke pedig beismerte, hogy bár a hazai iparvédelmi mozgalom hatására sokan hajlandóak a „megvetett szép nemzeti” ruhát minden alkalomra viselni, azért a férfiak többsége továbbra is külföldiben jár.295

288 Hasznos Mulatságok, 1833.1. 34. p.

289 Életképek, 1848. február 13. 219. p.

290 Honderű, 1847. március 30. 254.

291 Le Baron d’Haussez 1837. II. 16. p.

292 Hazai és Külföldi Tudósítások, 1831. Hirdetések all. számhoz.

293 Életképek, 1845. május 3. 586. p.

294 Pesti Divatlap, 1847. június 13. 772. p.

295 Pesti Divatlap, 1845. március 13. 338. p.

95