Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.8. Divat vagy antidivat?
alkalmakra, nemzeti mulatságokra lenne szükség, amelyek elősegítik az előítéletek eloszlatását, a minden szempontból heterogén társadalom csoportjainak békés egyesülését. A divatlapokat olvasva úgy tűnik, a Honderű aggodalma jogos volt. A harmincas évek báljai sokkal inkább megfeleltek ennek a követelménynek, a báli tudósítók gyakran fedeznek fel a bálokban mulatók között jellegzetes öltözetükről is felismerhető nem magyarokat, például lengyel zsidókat, török kereskedőket.284 E mérsékeltebb felfogás szerint a spontán összeolvadás, és nem az erőszakos összeolvasztás a nemzet egyesítésének módja, ami azonban nem jelentette azt, hogy lemondtak volna a nemzeti öltözék, tánc és nyelv egységesítő erejéről. A reformkori nemzeti divat éppen divatjelenség volta miatt volt alkalmas a nemzeti „egyéniség” megőrzésére, megfogalmazására, a nemzeti érzés kifejezésére, tárgyiasítására. Tehát megmaradt a divat követésének elkülönítő szerepe, de a választóvonal áthelyeződött. Ez a divat másként divat, mint a többi, elméletben legalábbis egy egész nemzetre érvényes betagozó és elkülönítő hatása. A divat funkciói közül a nemzeti vált szinte kizárólagossá. Az új divat áldozattal járt az előkelők részéről, le kellett mondaniuk az elegánsabb külföldi szövetből párizsi mintára és gyakran külföldön készült öltözékekről. Az egyszerűség kultuszának gyakorlati oka is volt: a kevésbé különleges textilekből, árukból nagyobb volt a hazai gyárak kínálata. Ezzel párhuzamosan megmaradt a régi toposz, a luxus ostorozása is. A kérdésről megnyilatkozó szerzők nem erkölcsi okokra hivatkoztak, és nem is mindenki ítélte el egyértelműen a luxust, az egyikük például egyenesen szerencsének tartotta, hogy „az emberek divatkórsága” miatt a gazdagok pénze visszavándorol a középosztály zsebeibe.285 A fényűzéssel elsősorban az volt a probléma, hogy kellékeit külföldről kellett beszerezni. A Pesti Divatlap „ház- és hazaszegényítő” fényűzésről beszélt,286 ami bűn az olyan országokban, ahol az ipar fejlődése éppen hogy elkezdődött.287 Sokan fájlalták, hogy nem vált általánossá a nemzeti viselet, ezt mutatják a báli beszámolókban évenként visszatérő panaszok is. A pesti városi táncteremben 1833 farsangján tartott vigalomban a Hasznos Mulatságok beszámolója szerint a 284 Honművész, 1833. június 6. 153. p. 285 Zsebkendőkbeli fényűzés. Regélő Pesti Divatlap, 1842. szeptember 1. 702. p. Természetes, hogy az ipar és a kereskedelem lapja, a Merkur, egy német nyelvű kereskedelmi újság cikkét átvéve kötelességnek tekintette a tehetősek fényűzését, amely „hazafiúi áldássá leszen a státusra nézve.” Élni és élni hagyni (Handelsz.) Merkur, 1843. 11. p. 286 Pesti Divatlap, 1845. január 1. [1.] p. 287 Pesti Divatlap, 1845. szeptember 18. 770. p. 94
