Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.8. Divat vagy antidivat?
szoríthatja a fényűzést: „Ha azelőtt divat volt a fényűzés, legyen most divat az egyszerűség; ha divat volt a külföldies öltöny, legyen divat most a nemzeties.”278 A magyaros öltözék elterjedését divatjelenségként mutatja be a Honderű egy nemzeti szellemű bálról szóló írása: a bál legyen nyitánya a magyar öltözködési divatnak, amelynek a főrangúak adják majd a mintát. A kezdeti egyformaságot kiküszöböli az ízlésesen öltözködő előkelő nők által nyújtott példa és a divat folytonos fejlődési menete.279 Ez azt is jelenti, hogy a nemzeti öltözködés nem egy állandó és változatlan rendszer, hanem maga is a divat törvényeinek hatálya alá tartozik, ki van téve a divat diktálta állandó alakulásnak, változásnak, amelynek legfőbb mozgatója egy csoport elkülönülési vágya, valamint más csoportok felzárkózási szándéka: „divatlan senki sem akar lenni, holott fekszik a divatosban bizonyos elkülönző; mert a divatosak magok a kizárók.”280 Elég a divat kényszerítő erejére építeni, nincs szükség külső beavatkozásra, erőltetésre, amelynek eredménye a Honderű szerint a túlzó, szélsőséges Pesti Divatlap által gerjesztett és kifejezetten káros „magyar bálöltönyi divatkórság”.281 Ennek alapján feloldható egy látszólagos ellentmondás. A mérsékelt nemzeti divatot egyébként támogató Honderű a Nemzeti Kör 1845-ben rendezett mulatsága kapcsán többek között azzal védte a szervezők engedékenységét (nem kötötték a belépést honi textilből készített, magyar szabású ruha viseléséhez), hogy nem akartak senkit sem kizárni a bálból, örültek, hogy a nemzet különböző társadalmi csoportjai együtt mulathattak. Ezzel ellentétben a Pesti Divatlap képviselte irány a nemzeti egység megteremtését a magyar nemzetiség türelmetlen terjesztésével képzelte el. A Honderű elítélte ezt a módszert, mivel szerinte így éppen a várttal ellentétes hatást érik el. Kizárják például a nem magyarokat, lehetetlenné teszik a közeledést a különböző nemzetiségű és társadalmi helyzetű csoportok között. Például a pozsonyi országgyűlési ifjúság által tervezett bál nemzeti szelleme, a magyar nyelv és öltözék kötelezővé tétele kizárta a pozsonyi német polgárok részvételét.282 A Pesti Kör 1846-ban rendezett báljának meghívója („A társalgási nyelv és öltözet szabásában és kellemében magyar”)283 azt sugallja, hogy aki nem magyar, az inkább maradjon otthon. Pedig a Honderű szerint éppen olyan 278 Ney: Divat II. Honderű, 1845. május 13. 369-373. p. 371, 372. p. 279 Honderű, 1845. január 18. 54. p. 280 A divatról, divatosról és divatemberekről. Regélő Pesti Divatlap, 1842. október 20. 922-924. p. 923. p. Ugyanezt a jelenséget a divatszociológia is leírta: Símmel 1973. 476. p. 281 Honderű, 1845. február 6. 106. p. 282 Honderű, 1848. január 15. 31. p. 283 Honderű, 1846. február 10. 115. p. 93
