Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt
egy aspektusáról. A divatlapok között nem volt különbség a hazai ipar védelme fontosságának megítélésében, abban viszont nem értettek egyet, hogy szabad-e a kényszerítés eszközével terjeszteni a védegyleti eszmét. A Honderű ironikus hangvételű cikkében farsangi tréfának nevezte a védegyleti bál ötletét, talán azért, mivel a hazai ipar egyelőre még nem volt képes kielégíteni a finom ízlésű bálozók igényeit, így a meghívón szereplő kérés, amely szerint a vendégek, amennyire lehet, honi kelmében és nemzeti szabású öltönyben jelenjenek meg, nemigen teljesülhetett: „föltéve, hogy Koch és Valero gyártotta sem bársony sem selyemben táncolni nem szokás: nagyon szerencsétlenek lennének kisasszonykáink, hahogy sötét színű csíkos vagy virágos czics és carton-viganókba kénytetnének szökdécselni.”262 A feltehetőleg a lapot szerkesztő Petrichevich Horváth Lázár által írt cikk a Vahot-tervezte nemzeti bálokkal („nemzeti kelmékben, nemzeti táncokat fognak ellejteni a magyar nemzet dicsőségére a résztvevők”263), a szervezők, illetve a résztvevők motivációjával (gyáripar emelése versus tánc és mulatság) is tréfálkozott. A Pesti Divatlap válaszában264 azzal vádolta a rivális lapot, hogy az csak divatból (tehát nem meggyőződésből) lelkesedik a Védegyletért, míg az ö számára a mozgalom és a bál többet jelent holmi haszontalan divateszménél: a tervezett nemzeti mulatság, „melyben vala- hára büszkén fogjuk érezhetni, hogy ismét magyarok vagyunk”,265 nemes és komoly szándékú. A harmadik divatlap, az Életképek szerint mindegy, hogy őszinte lelkesedésnek vagy puszta divathóbortnak köszönhető-e a társasélet magyarosodása, a lényeg maga az örvendetes változás, amely utat nyit „visszamagyarosodá- sunk” felé.266 Újabb vitát váltott ki a Nemzeti Kör 1845 januárjában szervezett bálja, amelynek meghívóján, bár Vahot Imre javaslatot tett rá, nem szerepelt a belépés feltételeként a honi kelméből készült és nemzeti szabású öltözet viselése. A Honderű ezt helyeselte, mivel „legföllebb több nemzeti színt, azaz színes nemzetiséget látandánk, s az egésznek kényszerítési színe mégis mindig megmarad. A nemzetiség belülről, a szív s főbül fejük kifelé, soha nem fordítva.”267 A lap - mint saját véleményével egyezőt - közreadta a bál rendezőinek nyílt levelét, amelyben a bált kigúnyoló és nemzetietlen szelleműnek nevező Vahot Imrével 262 Honderű, 1844. november 30. 371-372. p. 263 Honderű, 1844. november 30. 372. p. 264 Pesti Divatlap, 1844. 24. sz. 171-172. p. 265 Pesti Divatlap, 1844. 24. sz. 171-172. p. 266 Életképek, 1845. február 1. 158-159. p. 267 Honderű, 1845. január 28. 84. p. 87
