Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.7. Iparvédelem és divat -a Védegylet divatot teremt

vitatkoztak, aki szerint a Körnek a társasélet átalakulásának korszakában mindent meg kellett volna tennie, hogy a táncvigalom minden tekintetben nemzeti legyen. A levelet Vahot is megjelentette a Pesti Divatlapban, azonban alaposan megjegyzetelte, egyesével cáfolta állításait, és egyúttal a hasonló témában Fényes Eleknek írott magánlevelét is közölte.268

Az ügy valójában újabb alkalmat biztosított Vahotnak, hogy kifejthesse a magyar társasélet fejlődésével kapcsolatos eszméit. Bár a vita hátterében valószínűleg valamilyen személyes konfliktus is meghúzódott Vahot (aki maga is a Nemzeti Kör tagja volt), illetve a bál szervezőbizottsága között (talán éppen az, hogy nem fogadták meg Vahot tanácsát, és a meghívóra nem került rá a nemzeti nyelv és öltözék kötelezősége), a levél, illetve a hozzá fűzött megjegyzések alapján ismét kirajzolódik az ellentét a „nemzetiség” terjesztésének mérsékeltebb és türelmetlenebb hívei között - voltaképpen ismét a zeke és a frakk néhány évvel korábbi vitájának érvei kerültek elő.

A szervezők három okkal indokolták, miért nem szerepeltették a belépőn, hogy a rendezvényen kötelező a magyar öltözet és társalgás. Egyrészt szerintük az öltözék külsőség, a nemzetiség ugyanis nem az öltözéken, hanem a nyelven és irodalmon nyugszik, ahogy azt az angol és a francia példa is mutatja: „az öltöny még egy nemzetnek sem tartotta fönn nemzetiségét”; „a magyar szinte nagy és derék nemzet lehet, de csak úgy ám, ha nyelvét műveli, s magának intelligentiát szerez; de ezek nélkül bizony elveszünk, s elvesznénk akkor is, ha nadrágainkra tenyérnyi széles paszomántot varratnánk, és topáninkra arasznyi sarkantyúkat köttetnénk.”269 Vahot véleménye ezzel ellentétben az volt, hogy a nyelven és az irodalmon kívül a művészet és a „népjellem” is lényeges része a nemzetiségnek. A „népjellem” egyik alkotórésze a viselet. Helytelenítette az angolokkal, illetve franciákkal való összehasonlítást is, szavaiból kitetszik a magyar nacionalistáknak a nemzeti kultúra ősisége és eredetisége miatt érzett büszkesége és felsőbb- rendüség-tudata: „Az angol és francia nyelv és öltöny csupa idegen elemekből összegyúrt korcs; míg a magyar nyelv és öltöny oly eredeti, oly tiszta, mint az ősi levegő.” A szervezők, ahogy már említettem, „bálöltözeti divatkórságnak” nevezték, vagyis divatjelenségnek tartották a magyar öltözetnek a táncvigalmakban tapasztalható terjedését, amit Vahot természetesen zokon vett, hiszen számára a nemzeti öltözet terjedése holmi divatnál sokkal többet jelentett. „Kórságnak nevezni a legszebb, legnemesebb nemesi indulatok egyikét, vajon szép-e, nemes-e,

268 Pesti Divatlap, 1845. február 180-182, 194-196. p.

269 A köri táncmulatság rendezői: Nyíltlevél a Pesti Divatlap szerkesztőjéhez. Honderű, 1845. február 6. 105-107. p. 105. p.

88