Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.6. Zeke és frakk
ként a reformkorban, majd még inkább az 1860-as években, a magyar közönség lelkiismeretének felébresztése céljából előszeretettel hivatkoztak a magyar öltözetre külföldön már felkapott voltára. A Regélő Pesti Divatlapban hamarosan képen is megjelent a Vahot által emlegetett tánczeke: Tóth Gáspár210 szabómester divatképe nemzeti táncvigalmi öltözetet ábrázolt,211 amelynek „eredeti szépsége”, ahogyan a divattudósító látta, „leginkább a pongyolán lebegő, kivágott, bő ujjakban - és a vállra vetett szép, lovagias vitézkötésben tűnik fel.”212 A kép leírása szerint az egyszerű fekete zsi- nórzattal díszített bő ujjú rövid zeke könnyű anyaga, kényelmes szabása és eredeti szépsége miatt minden alkalomra, tánchoz és társalgási öltözetnek egyaránt megfelelő, a bő ujj alól kilátszó inget pedig nemzetiszín selyemből készült karpe- recekkel lehet összefogni. A pesti szabók tehát a magyar tánchoz kialakították a megfelelő nemzeti táncöltözetet is (a nemzeti öltözet hétköznapivá és általánossá tételéről ekkor nem esett szó, az 1842. évi vita kifejezetten a bálba, táncoláshoz alkalmas öltözetekről szólt — Vahot szerint például „az ügyesen készített magyar öltözet a legszebb társas divatviseletté válhatik”213), amelyet a divatlapok a hálózó közönség figyelmébe ajánlottak, és amely néhány nappal később a vita középpontjába került. A zekét ugyanis nem mindenki fogadta el báli öltözetként, míg a divatlapok szerzői kitartottak amellett, hogy a magyar tánchoz kizárólag a magyar öltözet illik. Megkezdődött a zeke és a frakk disputája, amely 1842-ben csupán néhány cikket és válaszcikket jelentett, hasonló viták azonban később is zajlottak az 1840-es évek során. Az egyik tábor a zekét, vagyis a magyar ruhát, a másik a frakkot, az európai divat és ízlés szerint készült öltözetet látta szívesen a táncmulatságok résztvevőin. A Pesti Hírlap újságírója arról adott hírt január közepén, hogy a báli idényben a magyar táncot több bálban frakkba öltözve szándékozzák táncolni, „némely táncvigalmakban a vendégek polgári frakkban tartoznak megjelenni, midőn a 210 Tóth Gáspár ( 1804/1805-1862) magyar szabómester és pestvárosi képviselő. Fia, Lajos is szabómester volt. OSZK FM8/35797 Gyászjelentések, 523. tekercs. Tóth Gáspár neve leginkább a Petőfivel való kapcsolata miatt ismert: 1844-ben támogatta a költő verseinek kiadását, és - ahogyan az emlékiratokról szóló fejezetben lesz még szó róla - magyar ruhákat is készített a számára. Tóth Gáspárról bővebben: Kiss 1988. 211 Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 22. 36. kép (11. kép). A képhez tartozó leírás szerint a bő ujjú rövid zeke zöld zefírből készült egyszerű fekete zsinórzattal, lehajtott fekete bársonygallérral és fehér béléssel. Ugyanitt női nemzeti báli öltözéket is bemutattak, amelynek nemzetiességét a magyaros szabáson felül a piros-fehér-zöld színösszeállítás is növelte. 212 Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 22. 56. p. 213 V. 1.: Pesti posta. Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 22. [49]—50. p. 50. p. 76
