Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai

részévé. A nemzeti divatmozgalom az úri és városi öltözködésnek az uralkodó párizsi divattól való eltérítésére, illetve megmagyarosítására irányult. Egy magyar és ennek megfelelően talpig magyarba öltözött „középrend” megteremtésének szándéka rajzolódik ki, elsősorban a magyar és német nyelven beszélő nemességből és városi polgárságból,151 amelynek az arisztokrácia megmagyarosodása szolgálhatna mintául. A reformkori divatlapok számára a falu - magyar és nem magyar ajkú lakóival együtt - továbbra is felfedezésre váró egzotikus terület volt. Népismertető cikkeket közöltek, amelyek a viseletnek is teret szenteltek, olykor képeken is bemutatták a különböző népviseleteket, de a társadalmat megosztó választóvonalaknak a „müveit osztályok” esetében gyakran hangoztatott eltörléséről, a közeledésről az alsóbb osztályok esetében nem esett szó, mint ahogy arról sem, szükséges-e a falusi lakosság nem magyar ajkú részének bevonása a nemzetbe. Pedig az egyes paraszti öltözetdarabok beépítése a nemzeti öltözetbe a parasztság nemzetbe való beemelése politikai programjának társaséleti megfelelője lehetett volna. A reformkori Pesten a népviselet úri alkalmazása azonban nem vált általánossá, bár előfordult, de inkább csak egy-egy speciális alkalomnak szólt: a felsőbb körök tagjai csak jelmezbálokon vagy korteshadjáratokon öltöttek magukra paraszti ruhadarabokat.152 Az előbbi gesztus a népviselet egzotikuma és festőisége iránti romantikus érdeklődéssel magyarázható, így például - a betyárkultusz jegyében - 1842-ben az asszonyegyesületi bálon jelent meg „pár nem takaros magyar betyár”,153 az 1845. év farsangján Batthyányéknál rendezett gyermekbálon hét fiú öltözött Sobri Jóskának (ami legalább ugyanannyira tulajdonítható annak, hogy a gyerekek, korszaktól függetlenül, szívesen bújnak hősök és bűnözők bőrébe).154 A korteskedéshez felöltött cifraszür pedig a (már modem értelemben vett, polgári) nemzet összetartozásának öltözetbeni, igaz, csak a választás eseményének szóló kifejeződése.155

151 A városi polgárok nemzeti hovatartozásának kérdése a reformkorban jelent meg az (országos) politikai közbeszédben. Az 1832/36-os országgyűlés idején bírálataként fogalmazódott meg, hogy a hazai polgárság többsége német. Az 1843/44. évi országgyűlés egyik követe szerint a városoknak a magyar nemzetiség formálásában szerepet kell játszaniuk. Czoch 2004.

152 Flórián 2009. 67. p. Nagy Géza szerint követválasztások alkalmával olykor a gatya is előkerült. Nemes-Nagy 1900. 202. p.

153 V[ahot] I[mre]: Asszonyegyesületi bál. Regélő Pesti Divatlap, 1842. január 18. 26. p.

154 Honderű, 1845. február 1. 35. p.

155 Lásd az emlékiratokat tárgyaló fejezet Podmaniczkyról szóló részét. A cifraszűr a rátéttel, hímzéssel díszített szűr 19. században kialakult elnevezése. Viselését annak drágasága miatt a 19. század során egyes megyék és települések korlátozták. Az 1850-es évektől nemzeti szimbólum jellege miatt tiltották. 1859-től a szabók városi, úri használatra is készítették, a divatképeken

59