Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.4. A nemzeti öltözet (lehetséges) forrásai
Míg a népi kultúra egyes elemei, például a csárdás vagy éppen a gulyás156 már a század első felében a nemzeti kultúra részei, sőt, nemzeti jelképek lettek, a viselettel más volt a helyzet. A magyar nemzeti öltözék elemeit nem a paraszti ruhadarabok között keresték, és bár a század végén megnőtt a népviseletek iránti érdeklődés, és egyes darabjai - időlegesen - be is kerültek a városi viseletbe, polgári divattá sohasem vált. Mindeközben a népművészet a századfordulón a nemzeti stílus egyik alapforrásaként jelent meg a művészetekben, a paraszti világ szerepet kapott a művészi ábrázolásban: az alkotók a nemzet ősi, eredeti, romlatlan képét vélték benne megtalálni.157 158 A divatlapok nemzeti öltözetként a történeti nemesi öltözetet emlegették, és bár egyetértettek abban, hogy a nemzeti hagyományokat a legjobban a „köznép” őrizte meg, mégsem az ő viseleteik megismerésére és felhasználására, hanem a (nemesi) ősök öltözetéhez való visszatérésre buzdítottak. A 19. századi nemzeti öltözet a már korábban, rendi értelemben is nemzetinek nevezett, történeti nemesi öltözék hagyományát folytatta. 2.4.2 A múlt Engem egész Európa becsűi. így szól vala a frakk. Hord el előlem hát, cifra atilla magad. És tőlem remegett Európa, csodált az egész föld, Szála emez, s a frakk félve előle kitért. Székács Pál: Frakk és atilla15S A közrend kultúrája mellett a múlt ,jobb és szebb ősi szokásai”159 képviseltek olyan értéket, amelyhez érdemes volt visszanyúlni. A Rákóczi-szabadságharcot követően a magyar viselet udvari díszmha lett, de az udvaron kívül is tovább élt, sokan ragaszkodtak a mindennapokban is a hagyományos magyar öltözékhez, és a közrendűek egyre nagyobb csoportjainak öltözködésében is szerepet kapott. A megyegyűléseken, a politikai élet egyéb eseményein résztvevők, rendi kiváltságaikat hangsúlyozva, továbbra is magyar ekkor férfi és női változataival is találkozunk. Vö. Györffy 1930; Gáborján 2000; Flórián 2001. 161-165. p; Granasztói-Lackner [2002.] 156 A gulyás útjáról a nemzeti étellé válásig lásd Kisbán 1989. 157 Geller 2006. 22. p; Farkas 2006; Sedlmayr 2006. 158 Székács Pál: Frakk és atilla. Pesti Divatlap, 1845. január 26. 128. p. 159 Pesti Divatlap, 1845. január 1. [1.] p. 60
