Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"

E két egyszerre jelenlevő és egy irányba (a nemzet kialakulása felé) ható jelenség, egyrészt a nyugat-európai kultúrától, illetve a magyar nemzetnek a többi nemzettől való elkülönülése, az önállóság kifejezése, másrészt a nemzeten belüli egység létrehozása, a nemzet tagjainak „egy testvéri családdá” forrása, vagy reformkori megfogalmazásban „elágzás” és „összeolvadás” mutatkozik meg - többek között - az eredetinek, magyarnak tartott öltözködési mód elterjesztésének igényében, illetve a nemzeti öltözet és a kívülről érkező (párizsi, európai, általános) divat reformkori találkozásában.

Az „elágzás”-ról és „összeolvadás”-ról (amely voltaképpen bármely csoport, közösség, így a nemzet létrejöttének is két egymástól elválaszthatatlan összetevője) Ney Ferenc jelentetett meg cikksorozatot a Honderű ben, 1845-ben.123 írásai témám, a nemzeti divat szempontjából különösen érdekesek, hiszen a nemzetről alkotott elméletét kapcsolják össze az öltözködésnek a nemzet létrejöttében és fennmaradásában játszott szerepével, magyarázatot kínálnak arra, hogy miként lehet egy anyagi természetű tárgy az elvont közösség, a nemzet megtestesítője és építője. A szerző a „cosmopolitai”, vagyis a különböző nemzetek egyesítését célul kitűző törekvésekkel szemben foglalt állást, amikor kifejtette, hogy az eltérő érdekek miatt az egész emberiség soha nem lesz eggyé, az egyes nemzeteket azonban ugyanezek az érdekek összeolvadásra ösztönzik, mivel az érdekharcban csak így, egységben tudnak érvényesülni. A nemzetek között az összeolvadás nem lehetséges, sőt káros, az egyes nemzet számára viszont éppen az összeolvadás az egyedül járható út; ugyanígy a nemzeten belüli elágazás káros, miközben a nemzetek közötti törvényszerű. Az egyes nemzetnek egységesnek kell lennie, ugyanakkor a többi nemzettől határozottan meg kell különböztetnie magát, és Ney (a korszak sok más szerzőjéhez hasonlóan) úgy látta, ennek egyik eszköze a (nemzeti) öltözet, amelyet a szerző a törvényekkel, szokásokkal, nyelvvel együtt a népek között „áthatolhatatlan falat” képező, tehát az elágazás irányába ható, ugyanakkor az egyes nemzeteket összetartó, az összeolvadás felé vezető egyéni vonásnak tartott.124 A nemzetek közötti összeolvadás tehát az öltözködés terén sem kívánatos, és ezzel a szerző kimondatlanul is a 18. század közepétől kezdve

123 Ney [Ferenc]: Elágzás és összeolvadás. Honderű, 1845. március 4. 174-176, március 6. 181 — 184., március 11. [ 193]—194., március 13. [201 ]—203. p. A cikksorozat szerzője Ney Ferenc (Pest, 1814 - Budapest, 1889) főreáliskolai igazgató, az MTA levelező tagja, hírlapíró. Ney a divatról tartotta akadémiai székfoglalóját, amely alapján hosszabb értekezést is készült írni, ennek azonban csak a tartalomjegyzéke maradt fenn. Ney Ferenc: A divat erkölcsi súlya. Budapesti Szemle, VI (1859) 229-230. p.

124 Honderű, 1845. március 6. 182. p.

52