Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"
a magyarországi (városi, úri) öltözködésben is meghatározóvá váló, a nemzeteket legalábbis külsőségekben egységesítő, nemzetek feletti, kozmopolita párizsi divattal szemben foglalt állást. A 19. századi sajtót, illetve az öltözködéssel kapcsolatos más megnyilatkozásokat olvasva azonban nyilvánvaló, hogy a nyugati, illetve magyar kultúra, ezen belül pedig az öltözködés viszonyát nem lehet erre a két ellentétes fogalomra egyszerűsíteni, hiszen az elkülönülés, az elkülönítő szerep mellett az összeegyeztethetőség kérdése is legalább ugyanolyan fontos volt: összeegyeztethető-e a két eltérőnek tartott hagyomány, lehet-e egy öltözék (vagy bármi más, akár az egész nemzet) egyszerre magyar és európai: önálló, eredeti, és mindeközben korszerű, a világ számára is elfogadható. A nemzet és haladás problémája tehát a nemzeti öltözet kontextusában is jelen volt,125 de ugyanez a kérdés, a nemzeti eredetiség és az egyetemeshez, illetve európaihoz való igazodás például a művészet területén is megjelent.126 Ez a szempont Neynél is felbukkan. Az öltözéket szerinte kettős hatás alakítja: a nép jelleméből fakadó, az öltözék lényegére ható „költői elem” és a kizárólag a formában, az ízlésben megnyilatkozó (általános, egyetemes) „műveltség” (ami, ahogy már korábban említettem, a „csinosodásnak”, „pallérozódásnak” felelt meg). A szerző szerint „a népköltészeti elem az [egyes nemzetek közötti] elágzás, a műveltség pedig az összeolvadás elemét képviseli”;127 „a műveltség csak annyiban hathat, mennyiben egyik másik alakot, szabást tetszetősbbé, köny- nyedebbé, ízletesbbé változtathatja, anélkül, hogy kivetkeztetné eredeti bélyegző sajátságiból.”128 „Iparkodjunk azon, hogy minden nemzet, s így saját nemzetünk ruházatai is műveltségileg összeolvadjanak, azaz oly alakot vegyenek föl, mely lényegi összhangzás mellett a művelt ízlés által idomíttassék [...] de ne törekedjünk arra: hogy egyik vagy másik nemzet öltözetét - műveltségi szükség nélkül - minden egyéb nemzetre rákényszerítsük...”129 A szerző a nemzeti öltözetet tehát - önállósága, eredetisége ellenére sem - elszigetelt, minden külső hatástól függetlenül fejlődő jelenségként értelmezte, és nem zárta ki a kívülről érkező, minden nemzet öltözetén egyaránt megjelenő, nemzetek feletti műveltség hatását, amely azonban csak az ízlésben és külsőségekben érvényesülhet, és nem érintheti az öltözék nemzeti jellegből eredő lényegét, nem teheti egyformává az egyes 125 Gergely 1987. 120. p. 126 Révész 2005. 8. p. 127 Honderű, 1845. március 11. 194. p. 128 Honderű, 1845. március 13. 202. p. 129 Honderű, 1845. március 13. 202. p. 53
