Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.3. "A magyar mindenben csinosbulásra indult"

A nemzetfogalom átalakulásával változott a nemzeti öltözék funkciója is: udvari díszruhából előbb egyéb ünnepélyes alkalmakkor, például a társasélet eseményein is viselt öltözet lett, majd, a reformkori kezdetek után, főként az 1860-as években, igyekeztek a hétköznapokra is alkalmassá tenni, minél szélesebb körben népszerűsíteni. Gazdagabban díszített változata pedig továbbra is megmaradt gálaöltözetnek. A nemzeti öltözet propagálói tehát valódi hagyományhoz tudtak visszanyúlni, bizonyos értelemben mégis lehet hagyományteremtésről beszélni, hiszen a reformkorban kialakított magyar ruha máshogyan nézett ki, és más szerepet töltött be, mint elődei: alkalmazkodott új funkciójához és a kor igényeihez. A korszerű, nem kizárólag udvari díszöltözetnek alkalmas nemzeti öltözéket meg kellett alkotni, felhasználva a régi korokból készen kapott elemeket, ám alkalmazva azokat az újabb kor ízléséhez.

A magyar nyelv és nép eredetét vizsgáló kutatások, a gyökerek keresése Ano- nymustól kezdve keletre vezették a történetírókat, tudósokat, a keleti származás tudata pedig a magyar nemzeti identitás fontos részévé vált. A Kelet Európában a romantika korszakában az érdekes, vonzó, pozitív értékekkel telített egzotikum, de egyúttal az idegenszerűség, a barbárság szinonimája is volt.120 A magyarok azonban olyan értéket láttak a nyugattól elkülönítő, keletiesnek, keleti eredetűnek tartott vonásokban, amelynek segítségével a latin-keresztény kultúrával szemben (de azért mégis ahhoz igazodva) kifejezhető a sajátos magyar jellem. Hogy könyvem szűkebb témája, a divat köréből hozzak példákat: a Regélő Pesti Divatlap egyik szerzője a „magyarabb szellemű hölgyek” körében éppen divatozó keleties kaftánokat már csak keleties kinézetükért is többre becsülte, mint a francia divat szerint készült ruhadarabokat; más szerzők a magyar férfiruhát „keleties pompá”-jáért, „ünnepélyes keletiesség”-éért dicsérték.121 A témában publikálok hangsúlyozták azt is, hogy ez a keleties műveltség nem alacsonyabb rendű, mint a nyugati. Sőt, Magyarországon ez az eredeti, a magyarok jelleméből fakadó kultúra nagyobb értéket képvisel, mint az európai, éppen ezért, ahogyan például - a művészet vonatkozásában - Henszlmann Imre is kifejtette 1841-ben, semmi sem kényszerít annak utánzására, hanem önálló magyar nemzeti stílust kell teremteni.122 Mindez jól illeszkedik az eredetiségnek a romantika korszakában kibontakozó kultuszához.

120 Hofer 1996. 13. p.

121 Regélő Pesti Divatlap, 1844. január 4. 13. p; Pesti Divatlap, 1845. január 19. 98. p; Honderű, 1846. február 10. 115. p. (beszámoló a Pesti Kör báljáról).

122 Henszlmann 1990. A magyar stílus megalkotása visszatérő témája lett a 19. sz. művészeti vitáinak. Lásd például az Akadémia építése körüli vitát az 1860-as években: Hajnóczi 1988. A nemzeti építészet fogalmának változásairól: Papp 2015.

51