Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

megmentésének nagy munkájában”.85 Boros Mihály pedig arra szólította fel a magyar nőket, hogy öltözzenek magyarosan, és utasítsák vissza az őket keringőre hívó frakkosokat.86

A nők és a divat viszonyát elemző írások részben választ adnak arra a kérdésre, hogy miért lett a nemzeti diskurzusnak ennyire fontos eleme a nemzeti öltözet a 19. században: a nemzeti öltözet (és a nemzeti eszköztár egyéb elemeinek) terjesztésére, népszerűsítésére fel kell használni a divat hatalmát: azt, hogy az emberek, - a témában megjelent írások szerint — elsősorban a nők érdeklődnek a divat iránt, és hatása alól nem tudják magukat kivonni. „Magyarhon lakosságának szebb fele szintoly nagyon csügg az öltözeteken, mint bármily más honbeliek, nem szép dolog-e a nemzetiséget ezúton is pártolásba venni?”87 - tette fel a költői kérdést az egyik szerző. Egy másik írás szerint „A divat egyik éltető erő a hölgyekben, melyet a honleányi szent kötelesség sem fojthat el. De minek is fojtaná el — teszi hozzá —, mikor azt oly szépen, oly könnyedén lehet megegyeztetni azzal, mivel hazánk s nemzetiségünknek tartozunk.”88 Ebből, bár a gondolatmenet itt megszakadt, az is következik, és a divatlapok építettek is arra, hogy a nőket leginkább a divat terén lehet megnyerni a „nemzetiség”-nek. A kínált recept egyszerűnek tűnik: az előkelő hölgyek példát mutatnak azzal, hogy magyar öltözetet hordanak, magyar nyelven beszélnek, magyar táncokat táncolnak stb., így divatot csinálnak mindabból, ami nemzeti. A divatlapok minderről beszámolnak, és saját eszközeikkel népszerűsítik a nemzeti öltözetet - a többieknek pedig nincs más dolguk, mint követni az előkelők által adott mintát. Az általános, párizsi divatot tehát - ideális esetben — egy saját, magyar, nemzeti divat váltja föl. A divatlapok ezt a folyamatot azáltal is igyekeztek erősíteni, hogy nem mulasztották el hangsúlyozni saját, a nemzeti divatképek közlésével a divatra gyakorolt hatásukat: visszatérő témájuk, hogy egyik vagy másik társasági eseményen a résztvevők a lapban megjelent divatkép alapján öltözködtek.89 Ezt természetesen - a mai olvasóhoz hasonlóan - az egykori olvasók sem tudták ellenőrizni, amennyiben

85 Vahot Imre: Üdv és hála hölgyeinknek a nemzetiség szent nevében! Pesti Divatlap, 1845. március 6. [297]-298. p. [297.] p.

86 Boros Mihály: Levelek leányomhoz II. Pesti Divatlap, 1846. április 30. 341-344. p.

87 Vas Andor: Divatkép és divatlap. Életképek, 1845. 10. sz. [293]—297. p., 295. p.

88 S—: Kedves Rózám! Életképek, 1844.1. 1. füzet 60-62. p.

89 Például Vas Andor az Életképekben megjelent cikkében említi, hogy sokan öltöztek a lap farsangi divatképe szerint. Vas Andor: Divatkép és divatlap. Életképek, 1845. 10. sz. [293]—297. p., 296. p. A Pesti Divatlap is arról számolt be 1844-ben, hogy már többen csináltattak a mellékelt divatkép szerinti magyaros szabású öltözetet. Pesti Divatlap, 1844. 20. sz. [105.] p.

42