Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

nem voltak jelen az említett eseményen. Egy ilyesfajta visszautalás azonban mindenképpen hatásos részét képezhette annak a propagandának, amelynek célja egyrészt a nemzeti öltözet terjesztése, másrészt pedig, nem elhanyagolható mértékben, a lap népszerűsítése, az előfizetők számának növelése volt.

Éppen ez utóbbi megállapítással magyarázható, hogy az 1840-es években a nemzeti öltözet terjesztésére irányuló propaganda nem volt kizárólagos még a leginkább nemzeti szellemű Pesti Divatlapban sem, a divatlapok nem kizárólag a magyar öltözékkel foglalkoztak. Önzetlenül és lelkesen álltak az öltözködés magyarosodásának ügye mellé, rácsodálkoztak a nemzeti ruha szépségére, elméleti jellegű írásokat közöltek a nemzeti öltözetről, és báli beszámolókban örültek, ha a bálozók nemzetibe öltözve jelentek meg. Ugyanakkor az egész korszakban megtartották a párizsi tudósításokat és divatképeket, és a Pesten készíttetett divatképek sem voltak mind nemzetiek. 1844 végén Vahot kifejtette, hogy Magyar- országon nem szoktak párizsi divatképek után öltözni, és ha már mindenképpen szükség van képekre, azok legyenek nemzetiek: nemzeti képcsarnok, színpadképek, illetve nemzeti divatképek jelenjenek meg a lap mellett.90 Egy felhívásában pedig nemzeti divatképeket kért a nevesebb magyar szabóktól, és ugyanitt arra is kitért, hogy a kereskedők hirdetéseit szintén szívesen fogadja.91 A párizsi divatképekről azonban ő sem mondott le.

Vas Andor az Életképekben megjelent cikke 1845-ben szóvá tette, hogy a „nemzetiség” terjesztésében egyre fontosabb szerepet játszó, az önálló nemzeti irányon dolgozó divatlapok nem közölnek „eredeti magyar” divatképeket.92 A divatlapok különbözőképpen reagáltak a kritikára: az Életképek hazafias kötelességnek nevezte eleget tenni a felhívásnak, és bejelentette, ezentúl havonta két, Barabás Miklós rajzolta divatképet fognak megjelentetni. A Pesti Divatlap

90 Szerkesztői számadás. Pesti Divatlap, 1844. télelő végén [ 177]—179. p., 179. p. A nemzeti (és paraszti) öltözetek megismertetésére és terjesztésére a lapok mellett megjelentetett történelmi tárgyú képek, illetve a történeti, valamint népszínművek előadásai és az azok szereplőit bemutató színpadi képek is alkalmasak voltak. A színházi jelenet- és szerepképekről összefoglalóan lásd Belitska-Scholtz 1981. A népszínművek megjelenésével paraszti figurák léptek a színpadra, akiket jelmezükkel is meg kellett különböztetni a felsőbb osztályoktól. A paraszti öltözetek elfogadtatása a közönséggel és a kritikusokkal viszont hosszú időt vett igénybe. Lásd Flórián 2002. 257-259. p. A színháznak a divatra, öltözködésre gyakorolt hatását a korszakban ismét csak külön kutatásnak kellene tisztáznia. A későbbi időszakra lásd például F. Dózsa 1989. 46-55. p.

91 Pesti Divatlap, 1844. november 24. [123.] p.

92 Vas Andor: Divatkép és divatlap. Életképek, 1845. 10. sz. [293]-297. p. Sokkal olcsóbb volt ellopni vagy akár megvásárolni is a francia divatképeket, mint kifizetni a rajzolót és metszőt.

43