Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

részéről, hiszen Horváth Lázár lapja is közölt néhány nemzeti divatképet és a nemzeti öltözetet propagáló cikket, azonban erőltetett, minden áron való terjesztését, ünnepélyességéhez nem méltó hétköznapi használatát elvetette. A harmadik laptárs, az Életképek egyértelműen támogatta a magyar öltözetet és a védegyleti eszmét, kevés divattudósításában azonban az általános divatot mutatta be, és divatképei között is a külföldiek voltak túlsúlyban. A három (illetve négy) lap között felfedezhető különbség a nemzeti öltözethez való viszonyulás terén, de ez inkább csak a terjesztés módjának kérdésében mutatkozott meg.

Az új lapok két, témám szempontjából fontos és egymással szorosan összefüggő dologban is eltértek elődeiktől: a korábbinál jóval erőteljesebben jelentkezett bennük a nemzeti frazeológia (az országos politikai eseményektől nyilvánvalóan nem függetlenül), egyúttal sokkal hangsúlyosabban fordultak a női olvasóközönség felé (egyes cikkek például egy barátnőnek, hölgyismerősnek címzett formában, közvetlen, csevegő hangnemben íródtak, így a nőolvasók azt érezhették, a levél mondandója egyenesen nekik szól), akikre - anyaként és feleségként, a háztartásban, a család fogyasztásában és a gyermekek nevelésében rájuk háruló feladatok következtében - aktív szerep várt a „nemzetiség”, a nyelv, a nemzeti szokások, hagyományok, köztük a nemzeti öltözék fenntartásában és terjesztésében is.

A többször idézett Keszthely Emészt már 1832-ben hibának nevezte, hogy kortársai a magyarosodást - az öltözködésben — csak a férfiak körében akarják terjeszteni, és hogy a női szabók el sem olvassák írását. Az Életképek programjában is szerepeltette a „nemzetiség” terjesztését, illetve a nők nemzeti irányú képzését a lap kínálta olvasmányok segítségével - a szerző, Fáy András szerint ugyanis a nők nagy része csak lakója, nem pedig leánya a honnak, „idegen zamat terül el egész lényükön, tettükön, érzelmükön.”83 Tormay György „hazánk leányaihoz” címzett cikkében arról írt, hogy a korszakban szükség van a nők közéleti szerepvállalására, arra, hogy a férfiakkal együtt küzdjenek - többek között - a „nemzetiség” kivívásáért.84 Vahot Imre szerint elsősorban a nőktől függ a társasélet nemzeti átalakulása, - a hazai kelmék viselésével - a nők mutatnak példát, „miképp kell valódi honleánynak lenni a védelemre szorult szegény haza

83 Fáy András: Előszó. Életképek, 1843.1. füzet I—VII. p. Fáy András (Kohány, 1786-Pest, 1864) író, politikus, az MTA tagja. Munkásságának egy része a neveléshez kapcsolódott, tervei között szerepelt egy nevelőnőképző létrehozása, sokat tevékenykedett a kisdednevelés érdekében, és a nőnevelésről könyvet is írt.

84 Tormay György: Néhány szó hazánk leányaihoz! Pesti Divatlap, 1845. június 5. 304-305. p.

41