Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.5. Átöltözések

aradi vértanú, Csányi s a többi elvérzett jelesek emlékét tiszteié e közös gyász, mely mintegy testvérré avatá az egész leigázott nemzetet.”840 - emlékezett vissza a szabadságharc utáni évekre Vachott Sándomé. Degré Alajos és aradi társai a forradalomra való emlékezésül („Derék lenne azt újra felkapni...”) a márciusi napok alatt viselt hevesi pitykés dolmányt vették elő az 1850-es évek elején, amelyet a rendőrbiztos betiltott volna, mert forradalmat látott benne, de a megyefőnök megnyugtatta: ez Eger környékének népviselete, az ifjúság azért hordja, mert tetszik neki.841 A két állítás természetesen nem zárja ki egymást, a rendőrbiztos és a megyefőnök érve az öltözék két eltérő, de egymással jól megférő funkcióját emelhette ki.

Vajda János átöltözése, amelyet Porzó, vagyis Agai Adolf örökített meg, a költő gondolkodásában végbement változást teszi szemléletessé. Vajda egy időben a magyarság különállását, a többi nemzettől való keleties elkülönülését hirdette, és Agai szerint öltözékét ezen eszmének megfelelően válogatta meg: az 1860-as évek elején történt találkozásukat is megörökítő rövid írásában Vajdára adta a korszakban a városi öltözködésben is teret nyerő valamennyi népi, illetve a kortársak által népi eredetűnek tartott ruhadarabot - a tulipános szűrtől egészen a rojtos gatyaszárig terjedő ironikus felsorolással. Vajdának ez a korszaka azonban nem tartott ki a 60-as évek nemzeti felbuzdulásának kihunytáig: Porzó legközelebb „fehér cilinderben, gérokkban, plundrában” látta viszont européerré átváltozott (és átöltözött) barátját, aki már nem az elkülönülésért, hanem a civilizált európai világhoz való hasonulásért szállt síkra. „Dehogy veszett ki belőle azért a magyar lélek! Csak tisztábbra szűrődött benne.” - értelmezte Porzó a fordulatot, és ezzel saját, távolságtartó véleményét is megismerjük a 60-as éveknek a külsőségekben megnyilatkozó, exkluzív nemzeti mozgalmáról.842

A korábban említett kényszer olykor kézzel fogható erőszak formájában is megjelent. A nemzetietlen külsejű honpolgárokkal szembeni türelmetlenség és agresszió visszatérő eleme a vizsgált szövegeknek. Viola például beszámolt két, a nemzeti ruhamozgalom 1859-es újraéledése után is következetesen frakkban- cilinderben járó diák megalázásáról, amelynek állítólag az lett a következménye, hogy a két fiatalember távozott a fővárosból.843 Porzó - visszaemlékezése szerint — azért cserélte „bő bugyogóját” magyar nadrágra, mert Vajda beroppantotta köcsögkalapját, és a fizikai agressziót lelki terrorral nyomatékosítva „minden igaz

840 Vachott 1887. II. 143-144. p.

841 Degré 1983. 382. p.

842 Porzó 1972. 600. p. Plundra: buggyos szárú férfinadrág.

843 Viola 1878. 26. p.

258