Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.5. Átöltözések

ja” jelmezét húzta magára: „szépen felöltöztettük Petőfit magyar divatlapi szerkesztő-segéddé, magyar népköltővé, mintha csak a mi magyar nemzeti múzsánk papi öltönyét vette volna magára, kivetkőzvén Thália vándorpapi gúnyájából.” A Vahot által rendezett előadást mintegy fél esztendeig játszották, a jelmeztervező maga a költő volt, elképzeléseinek kivitelezője pedig mecénása, a versben is megörökített Tóth Gáspár pesti szabómester. A közönség - a németes főváros járókelői - pedig megütközve fogadta az új, szokatlan külsőt: „A suszterinasok bámulva futkároztak utánam - idézi Vahot Petőfit - de látván a fokost kezemben, nem mertek gúnyt űzni tisztes ruhámból.”835 Petőfi öltözékét egy másik emlékező, Sass István is felidézte, és szokatlanságát emelte ki: „Képzelhető, mennyire feltűnt ama köcsögkalapos, frakkos és bőnadrágos világban övön alul érő, körül prémes, kizsinórzott sötét színű mentéjében, hasonló mellénnyel s szűk szabású nadrágban és csizmában selyemzsinóros fekete nyakkendővel, alacsony, pörge kalapja mellett lengő kócsagtollával.”836 Az ötlet gazdája az öltözék népiességét emelte ki, azonban annak csak egyes elemei, a pörge kalap, a fokos tekinthető valóban népi eredetűnek, a többi ruhadarab a fél évszázaddal korábbi magyar férfiruhát elevenítette föl. Ugyanekkor, mint ahogy korábban már volt szó róla, a reformkori szabók korszerűsítették, az aktuális divathoz alakították a nemzeti öltözetet, és a népiköltő-jelmeztől megszabadulva Petőfi is hasonló öltözetet, sötét atillát varratott magának.837 Vahot egyébként nemcsak Petőfit használta reklámként, az 1850-es években Lisznyai Kálmán image-ének kialakításában is hasonló szerepet játszott,838 Jókai Mór pedig azt jegyezte föl róla, hogy a szerkesztő maga is saját divatképei után öltözködött.839

Az átöltözések indokai közül természetesen az eszméket és az öltözék által hordozott szimbolikus jelentést sem lehet teljesen kizárni. A Bach-korszakról szólva a visszaemlékezések szerzői a viseletek megválasztásának jelképes, a forradalomra és a szabadság elvesztésére emlékeztető jelentőségét emelik ki. „A hölgyek hazaszerte felölték a gyászt, - s az általános divattá lett sötét szürke angol vászon köntöst használák házi öltönyül. Színes öltözetben e naptól fogva magyar asszonyt vagy leányt sok ideig nem lehetett látni, Batthyány Lajos, a tizenhárom

835 Vahot 1880. I. 66. p; Petőfi öltözködéséről lásd Ratzky 2006; Petőfi öltözködése része volt népi költői image-e felépítésének, állandó irodalmi jelenléte megtervezésének. Lásd Margócsy 1999. 54. p.

836 Sass Istvánt idézi: Ratzky 2006. 28. p.

837 Ratzky 2006. 29. p.

838 Szilágyi 2001.88-89. p.

839 Jókai 1912. 199. p.

257