Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat
temetések és nemzeti táncvigalmak (tehát nem az összes bál, csak a nemzetinek nevezettek) kivételével még nem divatos.52 A divatlapok nemzeti divatképei a különböző alkalmakra szánt díszöltözetek53 (többek között országgyűlési díszöltözet, menyasszonyi ruha) mellett elsősorban báli öltözeteket ajánlottak. A védegyleti mozgalom idején nemcsak a báli szezonban, hanem azon kívül is jelent meg néhány nemzeti divatkép például a Pesti Divatlap mellékleteként - az ezeken szereplő egyszerűbb öltözeteket talán mindennapi viseletre szánták készítőik. Vahot 1848-ban, újévi kívánságként fogalmazta meg a nemzeti öltözet általánossá válására vonatkozó igényét: ne csak ünnepeken, hanem hétköznapokon, házi körben is „testestül, lelkestül tetőtül talpig magyarok legyünk.”54 A divatlapok tanúsága szerint a nemzeti öltözet a reformkorban nemcsak a hétköznapokon nem vált általánossá Pesten, hanem a társasági élet eseményein sem volt egyeduralkodó. Egyes táncvigalmakban, például a védegyleti bálokban a résztvevők zömében magyar szabású öltözetekben jelentek meg, de a divatlapok kritikáiból kitűnik, hogy más rendezvényeken ugyanezekben az években csak mutatóba akadt a nemzeti öltözetből, vagyis báli viselése, úgy tűnik, nem általános divat volt, hanem kifejezetten egyes társasági eseményeknek szólt. A divatlapok tehát a nemzeti öltözetet nem tartották divatosnak, legfeljebb egyes ruhadarabok átmeneti divatjáról beszéltek, illetve arról, hogy egyes társasági eseményeken a résztvevők általában nemzeti öltözetben jelentek meg. A nemzeti öltözet csak később, az 1850-es évek végétől vált valódi divattá, általánosan elterjedtté. 2.2 A nemzeti öltözet az 1830-as, 1840-es évek sajtójában A reformkorszak a nemzeti öltözet története szempontjából sem tekinthető egységesnek, az 1830-as és 1840-es éveket már csak a rendelkezésre álló szövegek mennyisége miatt is érdemes külön tárgyalni; a szétválasztást az is indokolja, hogy ezek az írások a magyar nyelvű divatlapok két, egymást követő generációjában jelentek meg. 52 Pesti Divatlap, 1847. június 13. 53 A ma közismert „díszmagyar” elnevezés a vizsgált korszakban csak elvétve fordul elő, és nem is a későbbi, az 1870-es évektől kezdve adatolható főnemesi díszöltözet értelmében, így én is inkább a díszöltözet megnevezést használom. 54 Vahot Imre: Újévi szózat koronás nemzetiségünk ügyében. Pesti Divatlap, 1848. január 1. 1-5. p., 4. p. 24
