Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés
a divatmozgalom kezdetét az októberi diplomával hozta összefüggésbe, szerinte a magyar ruhába öltözés tüntetés volt a császári leirat ellen.793 Vary Gellért emlékezése szerint is az októberi diploma volt az az esemény, amely után „az egész ország férfijai és asszonyai magyar ruhába bújtak.”794 Podmaniczky viszont ennél korábbra tette az átöltözés időpontját: „1859. augusztus havában öltöttük fel a magyar nemzeti viseletét, - amint gróf Eszterházy István mondá: ugrottunk belé a magyar nadrágba és csizmába.”795 A szerzők a mozgalom kezdeteit több emlékiratban is összeesküvés-szerü, mítoszi mozzanatként jelenítették meg, igyekeztek meghatározni azokat a személyeket, akik egyszer csak arra az elhatározásra jutottak, hogy kizárólag magyar öltözetben fognak járni. Eltértek azonban az ősforrás megjelölésében. Az emlékező szövegek abban megegyeznek, hogy a magyar ruhamozgalom Pestről indult, és a szerzők valamennyien őriztek valamiféle emléket a mozgalom kezdetéről, de a legendák ködébe vesző kezdetek megsokszorozódva állnak előttünk. Ebben az emlékezet működésének törvényszerűségei mellett az írói szándékok különbözősége is szerepet játszhat: ahány emlékirat, annyi változat - annyi azonban bizonyos, hogy a szerzők szívesen helyezték magukat, vagy a számukra valamilyen szempontból fontos személyeket az események középpontjába. Váli Mari (Jókai unokahúga) emlékirata szerint a magyar ruhamozgalmat Jókai indította 1859-ben: „...midőn egy napon karneolgombos atillát s panyókára vetett, egyszerű zsinóros posztómentét öltve, sétálni vezette ezüstcsatos prusz- likot, kicsi bársonymentét s aranycsipkés magyar főkötőt viselő délceg, szép feleségét, pár nap múlva mintegy varázsütésre hemzsegtek a pesti utcák festői magyar öltözeteket viselő alakoktól... Mintha mindenki összebeszélt volna, hogy vessünk immár véget a gyászolás sötét idejének! [...] Milyen isteni látvány volt ez az átváltozás! Az új életre ébredő magyar nemzet első megmozdulása!”796 Jókai A Nemzeti Színház múltjából cimű könyvében saját kezdeményező szerepére nem, csak a mozgalomban való részvételére utalt, amikor egyes szám első személyben kiáltott föl: „Jaj de szépek voltunk benne!” - vagyis az „egyszerre csak felvett” „ősi ruházatban”.797 Egy másik emlékező szövegében viszont már saját ügyvéd, politikus. 793 Krasznay 1998. 181. p. Krasznay Péter (Ököritó, 1830 - ?, 1916) birtokos, szolgabíró. 794 Váry 1985. 27. p. Váry Gellért (Csongrád, 1843-Nyitra, 1929) piarista tanár. 795 Podmaniczky 1887. 111. 87. p. 796 Vali 1955. 218. p. A „gyászolás sötét ideje” valószínűleg utalás a már korábban említett „magyar gyász”-ra. 797 Jókai [1914], 57. p. 247
