Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés
magát helyezte az események középpontjába, amikor arról számolt be, hogy a nemzeti öltözet viselését maga kezdeményezte 1860-ban, Üstökös című lapjában.798 Ezt megerősíti Jókai életrajzírója, Mikszáth, aki szerint Jókai az élclapban közölt versekkel, prózai írásokkal élenjárt a nemzeti viselet fölélesztésében, Váli Mari fentebb idézett története azonban Mikszáthnál némileg máshogy hangzik: magát a divatot csak később kezdte követni, amikor a fiatal főurak (Keglevich Béla, Eszterházy István, a báró Balassa-fiúk) „az utcára is kivitték”, vagyis a hétköznapokban is hordani kezdték magyar öltözetüket. Ekkor „Jókai is atillát és szűk nadrágot húzott, Jókainé pedig a Melinda pruszlikjában jelent meg a Váci utcán.”799 Váli Mari egyébként unokabátyja mellett a saját maga számára is biztosított egy szerény helyet a nemzeti divat történetének lapjain. Emlékezésében arról számol be, hogy Jókai kérésére képeket másolt az Eszterházy család történetét tárgyaló régi könyvből, hogy szabója „az egészen eredeti, régi minták után készíthesse megrendelőinek a magyar öltözeteket.”800 Jókai csak mellékszereplő Luczián, vagyis Zöldi Márton, színész és színigazgató - valószínűleg színházi legendákon, mások emlékein alapuló - anekdotává formált, századvégi változatában. Zöldi szerint a nemzeti divat újbóli felélesztéséért a Nemzeti Színház négy színészét illeti az érdem, akik 1859 október közepén határozták el, hogy ezentúl magyar polgári öltözékben fognak járni. Minél egyszerűbb ruhadarabokat választanak, hogy a polgárokat se riasszák el: „a nemes egyszerűséggel koncípiált atilla elegánsan illeszkedett férfias termetükhöz, a nyakkendő aranyrojtján kívül alig volt valami rajtuk, mit sallangnak lehetne nevezni.” A nemzeti öltözet elterjesztése innentől kezdve könnyen ment, mindössze körbe kellett járniuk a városban, és az emberek követték őket - „a négy magyar színészben csaknem egy-egy apostolt láttak az udvaron.”801 A Viola álnéven publikáló szerző korrajzában a nemzeti ruhamozgalom tolnai földesurak (az ötlet szülőatyja Viola szerint Dőry Lajos volt) egy balatoni éjszakában tett fogadalmával indult 1859 nyarán: természetesen ők is arra esküdtek, hogy ezentúl csak magyar öltönyt viselnek. Ezt követte a Nemzeti Színház színészeinek hasonló tartalmú esküje. A mozgalom azonban csak akkor vált tömegessé, a magyar ruha viselete akkor vált „nemzeti kötelességgé”, amikor a pesti 798 JÓKAI 1904. 25. p. 799 Mikszáth 1907. 24. p. 800 Váli 219. p. 801 Luczián [Zöldi Márton]: A magyar divat idejéből. Magyar Salon, 1896. VII. füzet 3-24. p. Luczián a színészek magyar ruhás fényképeit is közli. Zöldi Márton (Békéscsaba, 1854 - Budapest, 1919) színész, újságíró. 248
