Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés

szükséges) arany és ezüst csipkét vásárolni, hanem hozatni kellett.786 Magát a jelenséget a divatlapokhoz hasonlóan értelmezte, ami részben valószínűleg azzal is magyarázható, hogy az emigrációban, a levelezők beszámolói mellett, a sajtóból követhette a magyarországi eseményeket: „Nemzeteknél, melyeknek nemzeti léte, nemzeti egyénisége nem conserváltatik, az európai szokástól eltérő öltözködés, - igen helyesen - ünnepélyes alkalmakra tartatik fenn, de a mindennapi használatban olyan különcködés volna, melynek sem indoka, sem értelme nincs. Hanem amely nemzetnek nemzet léte, nemzeti egyénisége örökös ostromnak van kitéve, az helyesen cselekszik, ha semmit sem hanyagol el, a mivel nemzeti egyéniségét asserálhatja a világ előtt.”787 — Kossuth ezekkel a mondatokkal a magyar nemzeti öltözködés létjogosultságát a magyar nemzet különleges, a nyugat-európai nemzetekétől eltérően veszélyeztetett helyzetével indokolta.

Az emlékezések elsősorban a nemzeti (öltözeti) mozgalmat (is) kiváltó okok megnevezésében, illetve abban térnek el egymástól, hogy az emlékezők hogyan ábrázolják saját szerepüket és részvételüket. Pauler Tivadar788 naplója és Vadnay Károly emlékirata szerint a fordulópont az 1857. évi jogászbál volt, ahol az ifjúság nagy része atillában, a leányok pedig „magyar köntösben” jelentek meg. Pauler naplóbejegyzéseiből kiderül, hogy mekkora jelentőséget tulajdonított e változásnak, arról azonban nem számolt be, hogy ő maga csatlakozott-e a fiatalság kezdeményezéséhez.789 Podmaniczky ezzel szemben ugyanerről a bálról azt írta: a várakozások, miszerint a meghívottak magyar díszruhában fognak megjelenni, nem váltak ugyan valóra, „de azóta a delej már megvolt a levegőben s egyre izgett-mozgott.”790 Pauler és Podmaniczky akár részt is vehettek az 1857. évi bálban, ellentétben a náluk jóval fiatalabb Mikszáthtal, aki úgy tudta, hogy a jogászbálon már nemcsak az ifjúság, hanem az idősebbek is Jobbadán magyarban jelentek meg.”791 Mások az egész országra kiterjedő nemzeti mozgalom kezdetét a protestáns pátenshez (Móricz Pál), a Kazinczy-ünnepségekhez (Szűcs Sámuel) vagy Solferinóhoz (Viola, Eötvös Károly)792 kötötték; Krasznay Péter

786 Kossuth 1881. II. 60. p.

787 Kossuth 1881. II. 60. p.

788 Pauler Tivadar (Buda, 1816 - Budapest, 1886) jogász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, miniszter.

789 Pauler 1857. január 28. ésjanuár31. OSZKKt. Quart.Hung. 2611/1-2; Vadnay 1886. 114. p.

790 Podmaniczky 1887. III. 74. p.

791 Mikszáth 1907. II. 24. p.

792 Viola 1878. Violát az írói álnévlexikon Vezerle Gyula ügyvéd, hírlapíróval azonosítja: Gulyás 1956; Eötvös é. n. Eötvös Károly (Mezőszentgyörgy, 1842 - Budapest, 1916) író, újságíró,

246