Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés

ja, valószínűleg Etelka honleányi érzületét rávetítve, vagy egyszerűen hízelegni akarva, magyar szabásúnak nevezett.778

Jókai A varázs-ing című, az 1840-es évek íróinak, költőinek emléket állító írása, valamint A tengerszemű hölgy olvasása már abban is elbizonytalanít, lehet-e egyáltalán a reformkorban divatról (akár nemzetiről, akár másmilyenről) beszélni. Jókai ugyanis határozottan állítja, hogy bár a divatlapok nem közöltek külföldi divatképeket, csak „díszmagyar ruhákat, kacagányos vitézeket”, „a mi időnkben minden ember úgy öltözködött, ahogy akart”.779 „Abban az időben tökéletes divatszabadság uralkodott hazánkban, még Budapesten is”; ami azt is jelentette, hogy senki sem botránkozott meg a másik viseletén.780 Jókai megállapítását fiatal pesti írótársainak jellemzésével támasztotta alá, az így elénk táruló meglehetősen színes képbe Vahot „saját divatképei” után készült atillája, piros mellénye, Petőfi Csokonai-mentéje és rövid carbonari-köpönyege, Lisznyai Kálmán darutollas túri süvege, Vasvári Pál zöld köpönyege, rózsaszín bélésű bő ujjakkal ellátott fűzöld kossuthkája, Podmaniczky angol és magyar divatot egyesítő eleganciája („bőséges kvekker”, „gomba idomú cserháti kalap”) vagy „exorbitáns Vatermörder”-e éppúgy belefért, mint Sükei Károly piros feze vagy Irinyi József elegáns frakkja és Pálífy Albert monoklija (bár ez utóbbi kettő civilizációt és európaiságot kifejező kinézete Jókai emlékei szerint azért kilógott a külsejükkel inkább magyarságukat és keletiségüket hangsúlyozni kívánó barátaik közül).781 Vadnay Károly pedig Lisznyai Kálmánt jellemezte úgy, mint aki mindig olyan ruhát húzott, amilyenhez éppen kedve volt: „...néha tetőtől-talpig finom bársonyban, néha szeszélyesen kigondolt és kisallangozott palóc dolmányban. Fején egy nap fényes

778 Slachta 2006. 73. p. Spencer: rövid kabát. A leírásból nem derül ki, hogy is nézett ki Etelka spencerje, esetleg az is elképzelhető, hogy zsinórdíszítés biztosította magyar jellegét. Az Etelkáról fennmaradt egyik kép egyébként magyar derékban ábrázolja.

779 Jókai 1912. 199-200. p. A díszmagyar kifejezés a reformkorban ritkán fordul elő, leginkább ünneplő öltözet értelemben. A későbbi, főúri díszöltözet jelentés a század második felében alakult ki, valószínűleg épp Jókai használta először egyik regényében.

780 Jókai [1890.] 1972. 43. p.

781 Jókai 1912. 199-200. p; Jókai [1890.] A Csokonai-mente (vagy magyar frakk) ujjatlan dolmányból, kerek aljú, mindig felöltve hordott mentéből álló 18. századi öltözetegyüttes. A kossuthka Kossuth jellegzetes, bő, hasított ujjú dolmányáról kapta a nevét. Vatermördemek a férfiing keményített, arcközépig felálló gallérját nevezték. A süveg magas, hengeres férfifejfedő, az Alföldön kun vagy túri süveg néven alacsonyabb karimájú változata volt elterjedt. A nemesi viseletből került paraszti használatba a 17-18. században. A kvekker karcsúsított férfikabát.

244