Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.3. Nemzeti szunnyadás, nemzeti ébredés
francia cilinder, másnap árvalányhajas vagy virágbokrétás pörge kalap.”782 Jókai emlékezésében a változatosan és extravagánsan öltözködő írótársaság mellett azonban megjelentek a jurátusok is, akik éppen mintegy egyenruhaként viselt magyar öltözetük miatt keltették az emlékezőben a hadsereg képzetét: „S mindezt a quodlibetjét a szabad divatnak, sűrűn tarkította a jurátus sereg scythiai viselete, mindenféle tradicionális mintázatokban.”783 A szerzők a reformkori nemzeti divatnál jóval nagyobb arányban emlékeztek meg az 1850-es, 60-as évek fordulóján induló nemzeti divatmozgalomról. Szinte mindegyikük szentelt néhány sort a magyaros öltözet elterjedésének, még azok is, akik máskülönben nem, vagy csak néhány szóban emlékeztek meg az öltözködésről, illetve a divatról. A kibontakozó nemzeti ruhamozgalom kapcsán a szerzőket két táborra lehet osztani aszerint, hogy milyen szerepet tulajdonítottak maguknak a mozgalom kibontakozásában. Egyesek saját magukat - országos vagy helyi szinten - a mozgalom kezdeményezőiként ábrázolták, mások csak arról emlékeztek meg, hogy a nemzeti viselet felöltésével önként, vagy valamilyen kényszer hatására csatlakoztak hozzá. Az emlékiratok alapján úgy tűnik, hogy ez alkalommal valóban divattá vált a nemzeti öltözet. Móricz Pál például így emlékezett: „A nemzeti viselet általánossá lett. Mindenki fölhúzta a szűk nadrágot, a magyar sarkantyús csizmát, pitykés dolmányt, és fölcsapta a tollas kalapot.” „A magyar nők fölvették a pártát, a csipke-kötőt és a bársony-fűzőt; a leányok nemzeti színű szalagokat fűztek a hajukba. A társadalom minden rétegében feltűnt a magyar szellem, mely magával ragadta a szintén elnyomott nemzetiségeket is.”784 Szemere Bertalan 1859-ben nem tartózkodott Magyarországon, naplóját emigrációban vezette, a magyar divat híre azonban hozzá is eljutott: „a nemzeti viselet újra nemcsak divatba jött, sőt teljesen elnyomta a németet: attila (így!), szűk nadrág, kucsma, párta még a bálokban is, - sőt egy új ruhát találtak, mit budának neveztek.”785 Ugyanígy Kossuth, aki levelezőin keresztül is részletesen értesült a nemzeti divatmozgalomról, emlékiratában maga is szólt a nemzeti öltözet elterjedéséről, például beszámol arról, hogy 1859 novemberében Pesten már nem lehetett (a női nemzeti dísz- és ünnepi öltözethez 782 Vadnai Károly (Miskolc, 1832 - Budapest, 1902) író, újságíró, országgyűlési képviselő, a Fővárosi Lapok szerkesztője. Vadnay 1886. 173. p. 783 Jókai [1890.] 1972. 44. p. 784 Móricz 1891.203. p. 785 Szemere Bertalan (Vatta, 1812 - Budapest, 1869) 1849 után külföldi emigrációban élt, hosz- szabb időt töltött Franciaországban és Angliában. Szemere 2005. 1859. decemberi bejegyzés. 245
