Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

hallgatók évről évre megrendezték a farsangi szezonban, a divatlapok pedig általában be is számoltak róluk, így szinte minden évből van adat arról, hogy a tudósítók miként látták a jogászbált-öltözködési szempontból. Ezek alapján jól láthatóan kirajzolódik egy görbe, amelynek csúcspontja a védegyleti mozgalom kezdeti időszakával esik egybe. Az 1830-as évek jogászbáljain a nyitótáncot, amely mindig valamilyen magyar tánc volt, járták magyar öltözetben, a lapok a közönség öltözékéről nem ejtettek sok szót, magyarosságuk vagy párizsi divat szerinti mivoltuk nem volt téma. A Honművész 1837-ből említett három lánytestvért, akik fehér, rózsabimbókkal hímzett ruhában jelentek meg, így a nemzeti színeket viselték. Az 1840-es évek első felétől nőtt a magyar öltözetek száma, 1845 lehetett a csúcspont, amikor a Pesti Divatlap szerint a közönség nagy része magyar ruhában érkezett, 1846-ban már csak sokan, 1848-ban pedig még kevesebben viseltek magyar öltözetet.

Hasonló tendencia fedezhető fel akkor is, ha nemcsak a jogászbálokat vizsgáljuk, hanem általában a divatlapokban a nemzeti öltözék helyzetéről közreadott megfigyeléseket, valamint azt, hogy a szerzők mit tartottak divatosnak. A divathírek 1844 előtt arról szóltak, hogy a nemzeti öltözet díszöltözetté vált, a hétköznapi életben idegen divatok vették át helyét. 1844-ben egyes nemzeti ruhadarabokat már divatosnak neveztek: januárban magyar fejkötők divatoztak a Nemzeti Színházban,47 és a férfiak körében divatos volt a magyaros kerek köpönyeg,48 de a „magyar divat” egyelőre inkább vágy lehetett, mint valóság: „legyen már köztünk valahára magyar divat”49 - sóhajtott fel például az egyik szerző 1844-ben. Az 1845. és 1846. év lapszámai arról tanúskodnak, egyes pesti bálokban divat lett nemzeti öltözetben megjelenni (nyilvánvalóan a védegyleti mozgalom hatására), de 1847-ben Vahot Imre már azt panaszolta, hogy a farsangi szezon „kivált nemzetiség tekintetében a haldoklás legiszonyúbb gyászszínét viselé magán.”50 51 Ugyanebben az évben Vas Gereben némi túlzással jegyezte meg: „nemsokára [...] egy attilát fognak borszeszbe tenni, hogy a késői ivadéknak illő fogalma legyen róla.”5' Egy másik szerző pedig arról írt, hogy a nemzeti öltözet gyűlések,

47 Regélő Pesti Divatlap, 1844. január 4. 13. p.

48 Pesti magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. 19. sz. 96. p.

49 Pesti magyar divat. Pesti Divatlap, 1844. 19. sz. 96. p.

50 Utalás József nádor halálára, emiatt ebben az évben csak kevés bált tartottak Pesten. Pesti Divatlap, 1847. február21.253. p.

51 Vas Gereben: Magyarország földleírása tollheggyel. Pesti Divatlap, 1847. április 25. 513- 517. p.

23