Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.1. Divat és emlékezet

rendelkezésére; mit tudhatnánk meg ebben az esetben a 19. századi magyarországi öltözködéstörténet általam „nemzeti divatnak” nevezett jelenségéről, az anyagi kultúra e szeletének milyen nyomai idéződnek fel és találtatnak megőrzésre méltónak az emlékek rögzítése alkalmával. Az emlékiratok és naplók esetében lehetetlen lett volna teljesen szétválasztani a fővárosi és az országos jelenségeket, így, bár továbbra is igyekeztem elsősorban Pestre koncentrálni, példáim egy része más településekre vezet, illetve általában, a helyszín megjelölése nélkül, országos jelenségként beszél a divat, azon belül is a nemzeti divat fejleményeiről.

6.1 Divat és emlékezet

A vizsgált szövegeket véletlenszerűen választottam ki, így annál meglepőbb, hogy a kezembe vett emlékiratok és naplók szinte kivétel nélkül említést tesznek arról, hogy szerzőik és a körülöttük élő emberek milyen öltözetet viseltek általában, illetve még gyakrabban: egy adott időpillanatban, egy az egyén számára jelentős esemény alkalmával.755 Az, hogy a külső megjelenésnek, az öltözködésnek ennyire fontos szerep jutott a mindennapokban, illetve az emlékezetben, annak is köszönhető volt, hogy a szerzők és az általuk bemutatott kortársak félig-meddig még benne éltek egy olyan korban, amelyben a külső megjelenés, az öltözködés segített a világban, a társadalmi hierarchiában való eligazodásban - az erre vonatkozó igényről már volt szó a reformkori sajtót tárgyaló fejezetben. Jókai Mór ezt egyik önéletírásában így fogalmazta meg: „Gyermekkorom emlékei visszahatolnak egész a napóleoni világharcok korszakáig... Még én ismertem annak a kornak a szereplőit; [...] azt az egész társadalmat, melyben a ruházatáról meg lehetett ismerni mindenkit: ez a nemes, ez a molnár, ez a takács, ez a szekeres gazda, ez a magyar, ez a német. Costume volt divat helyett.”756 Az általános, a társadalmi csoportok és nemzetek közötti határokat elhalványító európai (városi) divat kialakulásának és elterjedésének korában az időről időre előtérbe kerülő

755 Vachott Sándorné például élénken emlékezik arra a - később becses emlékként őrzött - világoskék ruhára, amelyet leendő férjével való megismerkedése napján viselt. Vachott 1887. 1. 108. p. Vachott Sándorné (Csapó Mária) (Pest, 1830 - Gyulakeszi, 1896) író, fordító, szerkesztő.

756 Jókai 1904. 28. p. A maitól eltérő szóhasználat miatt nehézséget jelenthet az idézet utolsó mondatának értelmezése. A Jókai-szótár szerint az író a „Costume” szót „ruha, öltözék” értelemben használta. Azonban a szövegösszefüggés inkább más jelentést sejtet: Jókai a „costume” szót használhatta .jelmez”, vagyis .jelképező öltözet” értelmében, de érthetett alatta szokást, szokásos viseletét is, amelyet az állandóan változó divattal állított szembe. Jókai-szótár 1994.

238