Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében - 6.1. Divat és emlékezet
nemzeti öltözetnek is volt ilyen, az eligazodást lehetővé tevő szerepe, mivel a társadalmat két, egymástól egy pillantás alatt elkülöníthető, a bonyolult társadalmi viszonyokat nagymértékben leegyszerűsítő táborra (mi és ők, magyarok - pontosabban valódi magyarok - és a többiek) osztotta. A nemzeti öltözet gyakori és hangsúlyos említése a vizsgált emlékiratokban és naplókban annak erős szimbolikus kifejezőerejét, viselésének gesztus értékét, tágabban a nemzeti kérdésnek a korszakban betöltött központi szerepét mutatja. Az emlékező szövegek a múltnak az emberi emlékezetben megőrzött és feldolgozott darabjait az író szándéka szerint szerkesztik egységes elbeszéléssé. A személyes emlékek szöveggé formálásához a szerzőknek irodalmi és nyelvi konvenciók, eszközök sora áll rendelkezésére. Az öltözékek említése, leírása sokszor önmagában is irodalmi, retorikai eszköz. Szolgálhatja az elmondottak hitelesítését: minél több apró részletet idéz fel az emlékező, annál valószerűbbnek tűnik az esemény, például egy időközben ismertté vált személyiséggel való találkozás leírása. Mások pedig egy-egy személy jellemzésére használják fel a külső megjelenésről megőrzött emlékeket. Az 1860-as évek sajtóját bemutató fejezetben már többször idézett Kánya Emíliának például elég annyit megemlítenie, hogy az éppen említett hölgy fejkötőt viselt - a korszak öltözködéstörténetét, a fejkötőkért és pártákért folytatott küzdelmeket némileg ismerő olvasó szeme előtt máris egy kedves, régimódi, hagyományokhoz hű és takarékos asszonyság képe jelenik meg.757 Az emlékezők az általában, vagy egy-egy esemény alkalmával viselt ruházatból nem egyszer jellemvonásokra, gondolkodásmódra, a nemzeti eszméhez való viszonyulásra, politikai nézetekre következtetnek, vagy éppen a külső és a belső ellentmondására hívják fel a figyelmet (ugyanis nem mindenki schwarzgelb,758 aki frakkot és cilindert hord). A puritán, fényűzést elítélő Kánya Emília emlékezetében nem sok nyomot hagyott saját és ismerősei megjelenése, vagy nem tulajdonított nagy jelentőséget az öltözködésnek. Annyi azonban kiderül visszaemlékezéséből, hogy számára a szokatlan, feltűnő, átlagostól elütő megjelenés elegendő volt ahhoz, hogy negatív véleményt formáljon valakiről; például borzassága, hanyag öltözete miatt nem volt elragadtatva Petőfitől, de ugyanígy ellenszenvet érzett a túlzott gonddal és költséggel öltözködők iránt is.759 Agai Adolf Vajda János gondolkodásának pálfordulását jelenítette meg a költő öltözködése nemzeti, 757 Visszaemlékezését - régi naplóira támaszkodva - 1901-1905 között írta. Kánya 1998. 758 Schwarzgelb: osztrák érdekeket támogató, a kifejezés a fekete-sárga osztrák császári színekre utal. 759 Kánya 1998. 63, 160. p. 239
