Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében
6. A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében A divat, ezen belül a nemzeti divat potenciális fogyasztói gyakran egyúttal hivatásos vagy alkalmi írók is voltak, akik különböző műfajú szövegekben örökítették meg élményeiket, tapasztalataikat. A naplókat, emlékiratokat a - különösen a 20. század második felében nem túlságosan gazdag - magyar divattörténet-írás leginkább illusztrációként, a más forrásokból - elsősorban a sajtóból, a képi ábrázolások, illetve a múzeumokban őrzött ruhadarabok segítségével - megtudottak alátámasztására és színesítésére használja. A személyes forrásokat a legsziszte- matikusabban az egyes személyek öltözködését középpontba állító kutatások aknázták ki.754 A leggyakrabban hivatkozott, megkerülhetetlen szerzők Apor Péter, Kazinczy Ferenc és a 19. századra Podmaniczky Frigyes — pedig a meglehetősen bőséges emlékirat-irodalom szinte mindegyik darabja tartalmaz divat- és öltözködéstörténeti adatokat. Mindenki öltözködik valahogy, az öltözködés hétköznapi rutin, de egyben tudatos választás eredménye is. A divat hatósugara korlátozott, hiszen potenciálisan azokra terjed ki, akiknek módjában áll a divat követése. Ennél is korlátozottabb azok köre, akik írásban is megörökítették a divathoz, egyes ruhadarabokhoz való viszonyukat, így bármennyi emlékező szöveg kerülne is be az elemzésbe, a belőlük kirajzolódó kép mégsem lenne sem egységesnek, sem reprezentatívnak mondható - bizonyos tendenciák azonban így is megfigyelhetők lesznek. A naplók, emlékiratok olvasása lehetőséget ad a fogyasztói döntés mechanizmusainak vizsgálatára. Segítségükkel olyan nézőpontból tekinthetünk a mindennapi élet, ezen belül az öltözködés, a divat jelenségeire, amelyre más forrástípusok nemigen adnak lehetőséget: eszközök, amelyek segítségével mikro-perspektívából lehet vizsgálni a divatot - azt a normatív rendszert, amelyhez képest a divatot követő vagy az azt éppen elutasító egyén saját öltözékének kiválasztásával meghatározza önmagát. A 19. században élt személyek emlékező szövegeinek egymás mellé helyezésével, összeolvasásával nem célom a szerzők emlékezetének fölülbírálása, a más forrásokból megismerhető történeti valóságokkal való szembesítése, egy hitelesnek tekinthető változat kiválasztása, esetleg a morzsák összegyúrása vagy a tükörcserepek összeragasztása. Néhány oldal erejéig eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha a divattörténet kutatójának kizárólag emlékiratok és naplók állnának 754 Pl. Ratzky 2006; F. Dózsa 1991. 237
