Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
visszarettenni a még szabó által soha nem készített ruhadaraboktól, mint például a szűr”.732 A Férfidivat-közlöny gyárakat és kereskedéseket sorolt fel, ahonnan szabótársai be tudják szerezni a nemzeti öltözethez szükséges kellékeket, és mestereket, sőt, a pesti szabómestereknek bizonyára óriási konkurenciát jelentő, számos segéddel dolgoztató nagy divattermeket, Alter Antal, illetve Monaszterly és Kuzmik üzleteit is az olvasók figyelmébe ajánlotta - ami persze akár fizetett reklám is lehetett. Ötletekkel is előállt, amelyek segítségével még nagyobb lehetne a kereslet a magyar öltözet iránt: javasolta például a magyar szabók termékeinek külföldi terjesztését egy Pesten felállítandó központi raktár segítségével, és más írásaiban is említette a külföld érdeklődésének fontosságát. Arról azonban nem szólt, hogy ezt nemzeti vagy üzleti szempontból tartotta-e szükségesnek, de mivel üzleti tudósításában szerepeltette tervét, valószínűbbnek tartom, hogy a piac növelését látta ezen az úton megvalósíthatónak. Egy másik írásban az „ország nagyjai”-tól várta a nemzeti öltözet külföldi elismertetését: úgy vélte, „ha utazásuk közben, bárhol külföldön, mindig nemzeti öltönyt viselnek, lehetetlen, hogy más idegen ajkúak is meg ne kedveljék, miután Európában legalább el lehet mondani, hogy ők az első rendű és rangú gavallérok.”733 És természetesen, a divatlapok tudósítóihoz hasonlóan, örült annak, ha beszámolhatott a magyar öltözet külföldi sikereiről, divattá válásáról, amit a magyar nemzet iránt érzett tisztelet jeleként értékelt: „De hiszen ki ne karolná föl egy ily szabadságot szerető művelt nemzet köntösét, hisz a magyar nemzet az, ki már ezred évek előtt a szabadság és függetlenség lobogóját hordozván elöl.”734 A nemzeti divat külföldi terjesztése egyébként, ahogyan az előző fejezetekben már említettem, időről időre a divatsajtóban is felmerült, és az ezt kívánatosnak tartó újságírókhoz hasonlóan Jámbor sem gondolta végig, hogy a nemzeti öltözet általános európai divattá válása éppen elkülönítő, csoportképző szerepét szüntette volna meg. 1861 nyarától a lap hangvétele megváltozott, és a politika is betört a Férfidivat-közlöny lapjaira. „A kedélyek le vannak hangolva a haza sorsának jövője fölött, azon gondolatba merülve honfi társaink, hogy miért csináltassanak maguknak ruhát, hiszen ki tudja lesz-e reá szükség” - magyarázta például az üzlet pangását közvetlenül a politikai helyzet kedvezőtlen alakulásával.735 A nemze732 A szűrt eredetileg szűrszabók készítették. Az 1860-as években a városi divatban is megjelent, ekkor a magyar, illetve német szabók is foglalkoztak készítésével. 733 Az alakok jelmezeik leírása. Férfidivat-közlöny, 1861. nyár [3.]—6. p. 6. p. 734 Nemzeti divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1861. nyár 10-11. p. 10. p. 735 Üzlet tudósítás. Férfidivat-közlöny, 1861. nyár 9. p. 231
