Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny

47. kép. Nemzeti divatkép háttérben a Lánchíddal.

Balról a hatodik nőalak rókaprémes kunmentét visel. Férfidivat-közlöny, 1860

köznépre, kik azonban mégis a leghívebb őrző pásztorai nemzeti viseletűnknek, mert őket nem tántoríthatá el a külföldi divat, mivel azt a mód sem engedhető meg”.709 Vagyis a „köznép” által megőrzött nemzeti viselet eredetileg is az „úri rend” tulajdona volt, ez legitimálja a „népi” ruhadarabok felhasználását az úri öltözködésben.

Miközben tehát az öltözékek ősi, eredeti mintáit kereste, a divatlapokhoz hasonlóan ő is kiemelte az új ruhadarabok kényelmességét és célszerűségét. Azt vallotta, hogy a régi mintákon, a nemzeti öltözet új, hétköznapi funkciójához, illetve a kor ízléséhez alkalmazkodva, szabad változtatni: „az életben, valamint minden egyéb, úgy az öltözet is megkívánja a maga változtatását, csak hogy az eredetiségből kiforgatva ne legyen...”710 Egyik írásában egyenesen a külföldi

709 A nemzeti divatképen levő alakok jelmezeik leírása. Férfidivat-közlöny, 1860. tél [37]—38. p. 38. p.

710 Kostyál Adám: Szabásrajz magyarázat. Férfidivat-közlöny, 1861. tavasz 9. p.

225