Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.11. Ellenvélemények
már megszámlálhatatlan alkalommal leírták. Vajda azonban ennél sokkal tovább ment, amikor kizárólag esztétikai szempontból, a nemzeti divat diskurzusában uralkodó hazafias szempont tudatos figyelmen kívül hagyásával közelített tárgyához (e divat ugyanis „semmi nyilvános izgatásnak vagy visszahatásnak nem eredménye”),653 és a magyar öltözet bírálóit nem magyartalansággal, hanem tudatlansággal vádolta. A divat keletkezését és elterjedését nem kötötte semmiféle demonstrációhoz, hanem egyszerűen a magyar öltözet érdemének tulajdonította, és úgy látta, hogy egyre többen nem „nemzeties előszeretetből” választják a nemzeti öltözetet, hanem a divatot követik: kénytelenek magyarba öltözni, ha viseletűkkel nem akarnak föltünést kelteni. A nemzeti öltözet elterjedését Vajda tehát divatjelenségként ábrázolta — és ezen a ponton máris szemben állt kortársaival, a nemzeti öltözet propagálóival, akik, mint láttuk, éppen azt igyekeztek bizonyítani, illetve abban reménykedtek, hogy a nemzeti divat nem divat, tehát nem fog elmúlni. Vajda szerint a magyar öltözet a magyar nemzet szépről vallott felfogásának tanúbizonysága, a nemzet szellemi terméke, amelyből magának a nemzetnek a hivatására lehet következtetni: „az oly népnek, melynek géniusza egy dologban a tökéletesség ily emberi netovábbját alkotta, minden bizonnyal nagy és magasztos hivatás rendkívüli képességeivel kell felruházva lennie.” Tehát, ha újbóli megjelenése nem is köthető a politikai körülményekhez, a nemzeti öltözetnek mégis van történeti és politikai jelentősége, ráadásul jóval elemibb, mélyebb, mintha csak egy sajátos politikai helyzetre adott válaszként értelmeznénk. Vajda állítását a magyar öltözet egyik változata európai pályafutásának példájával támasztotta alá. Az európai nemzetek a könnyűlovasság egyenruháját és vele együtt a huszár szót is a magyaroktól vették át, ez a tény pedig további következtetésekhez vezette a szerzőt: „hogy a keleti fajok közül, melyek viselete többé kevésbé hasonlít a miénkhez, éppen a magyar öltözet vált legegyezményesebb, tökélyes egésszé, vajon nem egyik bizonysága-e annak, hogy e keleti fajok közt a magyarnak van hivatása a többi „civilizátora” lenni, aminthogy eddig is ő az egyetlen keleti faj, mely az európai míveltségbe úgyszólván bekebelezte magát?” „Ki nem érzi, hogy nemzeti érzésünk szívósságának is egyrészt a magyar öltözet európai diadala és páratlan dicsősége volt fenntartója?” Azt, hogy a nemzeti öltözet örökké fenn fog maradni, Vajda kortársaihoz hasonlóan határozottan, vagy még határozottabban állította, de nem a hazafiak elkötelezettségével magyarázta, hanem azzal, hogy az 653 Vajda János: A magyar öltözet halhatatlansága. Nővilág, 1857. december 25. 821-824. p. 822. p. 205
