Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.11. Ellenvélemények

ilyen elvárás velük szemben. Hír leginkább csak az zsidók öltözködéséből lett: a lapok pozitív példaként beszámoltak magyar nemzeti öltözeteket felvonultató báljaikról és esküvőikről, és megrótták azokat, akik elfordultak a nemzeti divattól: „a főváros izraelitanői között igen csekély azok száma, akik valóban magyarok, és annál többen vannak azok, akik csak divatból vallják magukat azoknak, amikor ez éppen divatos. Divatból vették föl a magyar öltönyt, és most, hogy a nemzeti élet komorabbá lön, először is ezek keresik elő francia ruháikat, francia kalapjaikat”.648

4.11 Ellenvélemények

Mint azt a fejezet bevezetésében már említettem, az 1860-as években a nemzeti öltözet elterjesztését valamilyen okból ellenző, vagy egyáltalán a lapokban egyhangúan érvényesülő nemzeti lelkesedéssel szembeni vélemények csak áttételesen jelentek meg a sajtóban, illetve általánosan nyomtatásban. A következőkben két ellenpéldát vizsgálok meg, amelyek, ahogyan látni fogjuk, csak részben kivételek, hiszen több ponton kapcsolódnak a sajtóból megismert, jól kidolgozott reprezentációkhoz.

Az egyik példa Zichy Antal már többször idézett, Magyarország művelődési és civilizációs problémáit elemző írása, amely Arany János lapjában, a Koszorúban jelent meg 1864-ben. Zichy két olyan kifogást emelt a nemzeti öltözettel szemben, amelyeket a divatlapok is gyakran említettek a nemzeti öltözet divatja ellenzőinek érveiként: túl cifra és túl kényelmetlen, ezért inkább olyanoknak való, akik nem dolgoznak. Bár „magas társadalmi jelentőség”-et tulajdonított a nemzeti öltözetnek, mivel „ismét kitüntette, mennyire egy s osztatlan a nemzet ott, ahol bizonyos eszme, bizonyos elv mellett kell nyilatkoznia”, és azt is megjegyezte, hogy sajnálná, ha kikerülne a divatból, megértette azokat, akik nyáron inkább bővebb nadrágot húznak, ruhájukat csak kevéssé díszítik, vagy azt gondolják, hogy a mha nem teszi az embert, és arra figyelmeztetett: „fel ne adjuk jogosultságát az újnak, a haladásnak, ha az egész világ előre megy, mi hátra nem maradhatunk.”649 Zichynek tehát alapvetően nem volt ellenére a nemzeti öltözet divatja, de célszerűtlennek és talán elavultnak is tartotta a magyar ruhát, amely szembeállít más nemzetekkel, így elfogadta, ha valaki nem követte azt.

648 Divattudósítás. Családi Kör, 1862. április 8. 224. p.

649 Z. A: Társadalmunkról. Koszorú, 1864. 377-379. p.

203