Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.10. A "nép"
étteremben és az esti táncos mulatság alkalmával viselt. Az, hogy valaki magyar öltözetben jelent meg nyilvános helyen, 1861-ben egyáltalán nem számított különlegesnek, nem volt hírértéke. A tény, hogy a lap beszámolt az esetről, Vajda pedig rosszalló megjegyzése kíséretében néhány nappal később idézte a fürdői újság hírét, arra enged következtetni, hogy a báró parasztöltözetével (még inkább: jelmezével) éppoly feltűnést keltett a füredi nyaralók között, mint ahogyan Petőfi a pesti utcákon az 1840-es években, közismert népiköltő-jelmezével.646 A divatba bekerült, a divatlapok által népiként, parasztiként bemutatott ruhadarabok nem feltétlenül jelezték a nemzetfogalom átalakulását, a parasztság és a népi kultúra egyenrangú félként való befogadását a nemzetbe, illetve a nemzeti kultúrába. Ahogy már említettem, a kortársak a népi kultúra tárgyait ősinek és eredetinek tekintették, emellett kiválasztásukban, illetve felhasználásukban, úgy gondolom, hogy esztétikai megfontolások, valamint az újdonságok iránti nyitottság és vágy is szerepet játszott. Mivel divat lett nemzeti öltözetben járni, a divat törvényszerűségeinek megfelelően újabb és újabb formákra, szabásokra, díszítésekre volt szükség. A városi viseletbe egy-egy kontextusából kiszakított, a városi öltözködéshez alkalmazott ruhadarabot emeltek be, a népi kultúra azonban a maga egészében még nem volt teljesen a nemzeti kultúra része, a korszakban inkább felfedezéséről és utánzásáról, mint befogadásáról lehet beszélni.647 Más társadalmi csoportok, például a pesti iparosok nemzetbe emeléséről azonban egyáltalán nem esik szó, és a nemzeti öltözet térnyerésének — mai szóval élve - nemzetiségi vetülete sem volt kiemelt téma a nemzeti divat sajtóbeli diskurzusában: a szerzők nem foglalkoztak azzal, hogy a magyarországi nem magyar népek magukra öltötték-e a magyar öltözetet, illetve, hogy volt-e egyáltalán 646 A történetet elmeséli, de a nemzeti divat és a paraszti viselet között nem tesz különbséget Katona 2001. 21. p. Lopresti Lajos báró 1848-as öltözetét Degré Alajos is leírta visszaemlékezésében, aki a Két Oroszlánban találkozott a báróval és annak Árpád nevű öccsével. Piros-fe- hér-zöld öltözékük akkoriban bizonyára nem volt annyira kirívó, mint a füredi népies jelmez. D egré 1983. 400. p. Jámbor Endre a fürdőt látogató urak számára szintén kényelmes öltözéket, többek között „gatya-forma magyar nadrágot” ajánlott, ez azonban sem Lo-Presti öltözékéhez, sem a paraszti viseletből ismert gatyához nem hasonlított. Jámbor Endre: A divatképen levő alakok jelmezeik leírása. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár 12-14. p. 13. p. és kép. 647 Hajdú Tamás a debreceni férfiviseletről szóló tanulmányában a népi ruhadarabok úri használatba vételét azzal magyarázta, hogy az atilla, amely a Bach-korszak hivatalnokainak egyenruhája is volt, nem volt alkalmas az ellenzékiség kifejezésére. Bár nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a parasztinak tartott ruhadarabok választásában ez a megfontolás is szerepet játszhatott, úgy vélem, a népi kultúra, ezen belül pedig a paraszti viseletek felfedezésének és befogadásának folyamatát nem lehet erre az egyetlen, politikai jellegű motívumra szűkíteni. Hajdú 2000. 417. p. 202
