Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.10. A "nép"
„felöltönyöket” ajánlotta, mivel szerzője a tarkán díszített fehér posztószűrt utcára túlságosan feltűnő viseletnek tartotta, amelynek díszítése nem is illett minden ruhához.640 A Nefelejts szerzője szintén túl cifrának, ráadásul drágának is találta a pesti kirakatokban látott szűröket, amelyek így nem válhatnak köznapi viseletté;641 a Napkelet drágaságuk mellett azt is megjegyezte, hogy az általános tetszést nem nyerték meg.642 Egy másik divattudósító pedig, Monaszterly és Kuzmik mentéivel szembeállítva, egyenesen póriasnak tartotta a városi öltözködésben is megjelenő cifraszüröket: a mentéken „eredetiségök mellett mindig látni fogják egy finom, nemesebb ízlés alkalmazását, és azok sohasem fajulnak pórias viseletté, miben némely jóhitű divatkereskedő keresi a magyar ruha szépségét és eredetiségét, minők például a színes virággal túlrakva kirakott szűrök.”643 A szűrhöz hasonlóan a csáti bot sem volt általánosan elfogadott. A Vasárnapi Újság például furcsa divatnak nevezte, hogy a pesti utcákon a sarkantyús csizmákhoz is hordták sétapálcaként a csátit utánzó hosszú botot.644 Ugyanígy egy táncmulatságban látott „lobogós ingujj” is botránkozást keltett: „a magyaros és a pórias viselet között még nagy a különbség”645 — választotta el egymástól a népszerű lap szerzője az ízléses és az ízléstelen kategóriáit. A korszakban viszonylag kevés szó esik a paraszti viseletek úri használatáról, ezért, bár témám elsősorban a pesti divat, most mégis egy fürdői esetet idézek. A Balatonfüredi Napló követendőnek tartotta, Vajda lapja, a Csatár viszont elutasította Lopresti Lajos báró parasztos öltözetét (sötétkék posztó, fehér zsinó- ros, pitykés dolmány és mellény, bő ujjú ing, hosszú rojtos bő gatya, sarkantyús csizma, pörge kalap), amelyet 1861 nyarán a balatonfüredi sétatéren, majd az 640 Divattudósítás. Családi Kör, 1861. március 3. 144. p. 641 Rövid divatjegyzet. Nefelejts, 1863. október 11. 334. p. 642 A divatról. Napkelet, 1862. szeptember 23. 622. p. 643 Zalánczky Aranka: Divattudósítás. Hölgyfutár, 1860. augusztus 25. 815. p. 644 Vasárnapi Újság, 1860. május 27. 267. p. A csáti bot Vajda János jóval későbbi, 1888-ban íródott Credo című versében is a póriasságot jelképezte: „Nadrágszíj, csáti bot, cigányok sátra, Nemesség bibliája: ferbli kártya, És - tisztesség nem eshetik kimondva - Rojtos gatya... kerülnek múzeumba: Akkor telik be jósigéd, Széchényi! Dicsőség, boldogság lesz itten élni...” Jókai azonban, ahogyan az emlékiratokról szóló fejezetben szó lesz majd róla, a nemzeti öltözet részeként a csáti botra is szívesen emlékezett. 645 Vasárnapi Újság, 1860. július 29. 378. p. 201
