Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.7. Nemzeti öltözet - nemzeti önkép

4.7.1 A nők terepe

Aranycsipkés főkötőben, Olyan bűbájos a nőnem, Miként tündér-asszonyok. (Jókai Mór: Magyar divat)

A divatlapok elsősorban - de nem kizárólag - a női olvasóközönséghez szóltak, így a nemzet általános tulajdonságainak sorra vételekor sok szó esett a magyar nők jelleméről, amelyről a női és a férfi szerzők is hasonlóan nyilatkoztak. A magyar nők jellemvonásai öltözködésükből, illetve a nemzeti divathoz és általában a divathoz való viszonyulásukból is kitűnnek, a nemzeti öltözet viselése pedig további jó tulajdonságokkal ruházza fel őket. A szerzők igen kedvező képet alakítottak ki a magyar nőkről, természetesen elsősorban azokról, akik magyar ruhába öltöztek. A pozitív véleményekben valójában az fogalmazódott meg, hogy milyennek is kellene lennie a magyar nőnek: ideált állítottak az olvasók elé (ahogy a részben külföldi női lapokból átvett öltözködési, viselkedési tanácsokat adó írások is, amelyek általában egyszerűségre, szerénységre, takarékosságra intették a hölgyeket). Itt most csak egy példát idézek: „Karcsú termetükre egy szép hajtással kivágott magyar derék finom selyem zsinórzattal, mely ne legyen nehézkes, buggyos rövid ujjak a vállnál és alább a karzárónál egy-egy szalagcsokorral. Azután bő szoknya jó redősen; alul két-háromszorosan körülfutó keskeny bársony szegettel. S aztán igazi egyszerű jó magyar szív hozzá - egypár hókacsócska, mely tudja, hogy kell a friss túrót a haluskára hinteni, és megvan a világ legszebb divatképe.” Egyszerű magyar öltözet, háziasság, jó szív tehát az a három tulajdonság, amellyel Bulyovszky Gyula megfestette a kedves „magyar menyecske” képét - mai szemmel nézve csak az tűnhet különösnek, hogy ez a magyar menyecske nem gulyást, hanem haluskát készít.542 A magyar öltözet részét képező kötény a nő egyik legfontosabb tulajdonságának szimbólumává vált a korszakban, „háziasságot, csínt, rendet képvisel”.543 A Családi Kör divattudósítója olyan tulajdonságokkal ruházta fel ezt a ruhadarabot, amelyek inkább viselőit jellemzik: kedves, megnyerő.

542 A túrós haluska egyébként szerepelt a korszak magyar szakácskönyveiben, és az idézet is arra világít rá, hogy a tót étel belefér a „nemzeti” kategóriájába, vagyis a „nemzeti” nem feltétlenül jelent „magyart” a szó etnikai értelmében.

543 Divattudósítás Klein Lujzától. Családi Kör, 1860. október 15. 16. p.

176