Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés
díszítés illik, röviden: milyen az ízléses és eredeti, egyben a jelenkor igényeinek is megfelelő magyar öltözet. Mindegyik lap saját magát tartotta az eredeti nemzeti öltözet legmegfelelőbb képviselőjének, „míg mások már egy hajszálnyira állnak a francia divattól, a mienket mindig tiszta magyar jelleg fogja megkülönböztetni”512 - írta például egyikük. Abban minden divatlap egyetértett, hogy a nemzeti öltözet eredeti jellegét, bármit is jelentsen ez, meg kell őrizni. Voltak olyanok, akik ezt mindenféle kívülről érkező hatás kizárásával, csak a szerves, belső fejlődésnek teret engedve kívánták elérni. Szélsőséges véleményt képviselt például az az „erdélyi hölgy”, aki már a divatmozgalom kezdetén, 1860-ban felszólalt amiatt, hogy a magyar öltözet hívei, „ahelyett, hogy ős anyáink képeihez zarándokolnának mintákért”, külföldi ruhadarabok megmagyarosításával próbálkoznak, pedig „nekünk nincs szükségünk teremteni, csak az elfeledtet föleleveníteni”.5'3 írását, amely eredetileg a Kolozsvári Közlönyben jelent meg, több pesti lap is átvette, a lapszerkesztők megjegyzéseikben azonban túl szigorúnak tartották a szerzőt: ők, egyetértésben a nemzeti öltözet ügyében megszólalók többségével, nem kész, lezárt, hanem (mértékkel) változó, fejlődő rendszernek tekintették a nemzeti öltözködést, amely befogadja a szépségét és célszerűségét növelő újításokat, bárhonnan érkezzenek is. „Nem vetkőzi ki eredeti jellegéből, ha a többi nemzetektől egyik-másik külső- séges dolgot elsajátítunk.” „Szabad annyit átvenni az általános divattól, amennyit kell, anélkül, hogy nemzeti viseletűnk sajátságos jellegét féltenünk kellene.”514 - vélekedett például Kánya Emília. így vált elfogadottá a francia divatból érkező „longshawl” nevű ruhadarab, amellyel szemben például a Családi Kör megengedő volt: úgy vélte, a kendőkön semmiféle nemzeti jelleg nem érvényesül, a hordásában pedig lehet olyan módot találni, hogy magyaros jelleget kapjanak, csak a népviseletek között kell körülnézni515 - bár azért egy későbbi divattudósítás hozzátette: ,JKekem azonban minden kendőnél jobban tetszik a - mente vagy szűr. Tartsuk meg ezt kedves olvasónőim, először, mert magyar, másodszor, mert szép, és harmadszor, mert - ne kezdjünk mindig új divatot.”516 Más új, idegen eredetű ruhadarabok, mint például 512 Nefelejts, 1862. január 5. 473. p. Az idézet egy olvasói levélre adott válaszból származik. 513 Egy erdélyi hölgy: A magyar öltözék tárgyában. Hölgyfutár, 1860. január 5. 16. p. 514 Divatcikkek Emíliától. Családi Kör, 1861. l.sz. 15-16. p. 15. p. 515 Divattudósítás. Családi Kör, 1862. április 8. 224. p. 516 Divattudósítás. Családi Kör, 1863. szeptember 7. 576. p. 167
