Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés

a zuávka5'7 vagy a Garibaldi-ing jobban megosztották a divattudósítókat, de gyors elterjedésük, divattá válásuk ellen nem használtak a nemzeti öltözetet féltő szerzők érvei sem.

Az, hogy egyáltalán felmerült a kérdés, mi kerülhet be egy nemzetiesen öltözött hazafi vagy honleány ruhatárába, azt mutatja, hogy a nemzetinek nevezett öltözet fogalma képlékeny volt. Az eredetiség elve egyébként idővel sokat veszített a kezdeti szigorúságból, és a nemzeti divat egyre több újdonságot befogadott. Példa erre a női ruhaderék fűzésével kapcsolatos vélemény átalakulása. A Családi Kör 1861-ben nem értett egyet azzal, hogy a magyar derékon zsinór helyett szalagot alkalmazzanak, mivel a zsinór jellegzetes tartozéka e ruhadarabnak, a változtatás ráadásul az állhatatlanság gyanúját keltené.517 518 Néhány hónappal később ugyanez a lap már egészen máshogy vélekedett a derék újszerű díszítéséről: a szalag alkalmazása „még emeli a magyar szabás szépségét, és a XVI. századbeli képeken is gyakran láthatni ilyen díszítményt”,519 1862 végén pedig egy másik lap szerint a magyar derekak általában szalagfűzővel készültek.520

A divattudósítók többsége tehát elfogadta, hogy saját korának nemzeti divatja nem lehet azonos az ősökével, és hogy a régi öltözeteket az új ízléshez kell alkalmazni, azonban amikor ízlésüknek kevésbé megfelelő megoldásokat láttak, végső érvként sokszor éppen az ősökre hivatkozva utasították el azokat, és ezzel igyekeztek viselésüktől eltántorítani olvasóikat: „ősapáink sem viseltek ilyet”,521 írta valaki a túl feszes nadrágról; „őseink talán azt se tudták, létezett-é marabu a világon”522 - kritizált egy másik divattudósító egy szokatlan módon díszített főkötőt. Az újonnan létrejövő nemzeti ruhadarabok esetében újdonságuk mellett ősiségüket is folytonosan hangsúlyozták (ez a retorika szintjén sokkal egyszerűbben megoldható volt, mint a valóságban), nemcsak a divattudósítók, hanem a hirdető mesterek is - így például Alter Antal divatterme - a legújabb, de az „ős szabás szerint készült” őszi mentét ajánlotta.523

517 A zuáv derékig érő, elöl nyitott, háromnegyedes ujjú női kabátféleség volt, amely a francia hadseregnek egy algériai berber törzs tagjaiból létrehozott alakulatáról kapta a nevét.

518 Divattudósítás. Családi Kör, 1861. április 14. 240. p.

519 Divattudósítás. Családi Kör, 1862. január 12. 32. p.

520 Dunafalvi Katinka: Pipereasztal. Gombostű, 1862. december 4. 2980. p.

521 Gróf Károlyi György második bálja. Divatcsarnok, 1860. február 14. 55. p.

522 Ayda: Pesti magyar divat. Hölgyfutár, 1860. január 19. 63-64. p. 64. p.

523 Nővilág, 1860. szeptember 9. 586. p.

168