Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

1. Bevezetés

részben az „ábrázolt”) divat elemzésének segítségével17 - nem a nemzeti öltözetről, hanem a nemzeti divatról szól. Természetesen a szövegek által közvetített információk jelentősége sem elhanyagolható, de témám szempontjából fontosabb és érdekesebb az a propaganda és diskurzus, amelynek részét képezik. A könyv leginkább a propagandáról szól, arról, hogy elsősorban a divatsajtó és másodsorban a divatos holmik előállítói (egymástól nem teljesen függetlenül) miként próbálták rávenni az olvasókat, hogy egy olyan időszakban, amikor már több mint egy évszázada a párizsi, illetve bécsi divat (szabások, formák, díszítések, anyagok) határozta meg a városi, úri öltözködést (bár újfajta szabású magyar ruhákat sokan hordtak még a 18—19. század fordulóján), magyar nemzeti öltözetet vásároljanak és viseljenek — a mindig változó, újdonságot kínáló divat helyett állandó szokást hozzanak létre, és külső megjelenésükben ahhoz alkalmazkodjanak. Célom a nemzetépítés folyamatának bemutatása egy konkrét példán, a nemzeti öltözet elterjesztésére, divatba hozására irányuló törekvéseken keresztül. Bár a könyv gondolatmenetének kialakításához felhasználtam a modern nemzet kialakulását, a nemzetépítés folyamatát elemző munkákat, elsősorban Benedict Anderson „elképzelt közösségre” vonatkozó megállapításait, Anthony Smith „használható múlf’-koncepcióját, valamint a Chartier által újjáélesztett kollektív reprezentáció fogalmat, leginkább a szövegek belső világára hagyatkoztam, az elemzés szempontjait az elemzett szövegek által kínált szempontok közül választottam.18

A divat kifejezésnek számos értelmezése lehetséges, itt most az egyszerűség kedvéért, illetve az elsődleges forrásként választott pesti magyar nyelvű sajtó adottságaihoz alkalmazkodva az „írott”, illetve „ábrázolt” divatot értem rajta (tehát azt, amit a forrásként felhasznált szövegek és illusztrációk divatként mutattak be), nemzeti divaton pedig azt a jelenséget, hogy a magyar nemzeti öltözet általános elterjedésének, majd eltűnésének kérdése bizonyos történelmi időszakokban, először az 1830-as, 1840-es években, majd 1859-1868 között a magyarnyelvű sajtó fontos, a második időszakban egyenesen meghatározó témájává vált.19 A „nemzeti divat” kifejezést a kortársak is használták a nemzeti öltözet szinonimájaként, illet17 A képzet és reprezentáció kifejezéseket Roger Chartier tanulmánya alapján használom. Chartier 1989.

18 Anderson 2009; Smith 1996; Chartier 1989.

19 A divat szó a korszakban megjelent Czuczor-Fogarassy szótárban is több jelentéssel szerepel: 1. uralkodó szokás 2. viseletben, bútorban, társalgási szabályokban az, amit a finomabb világ követ. 3. Általános szabás, forma. 4. Kelendőség, virágzó állapot. Czuczor-Fogarassy 1862. 1246. p. Az „írott divat” Roland Barthes kifejezése, Barthes 1999.

14