Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

1. Bevezetés

ragaszkodtak az ünnepeken, illetve a hétköznapokon is a hagyományos magyar öltözékhez, amely a közrendűek egyre nagyobb csoportjainak öltözködésében is szerepet kapott. 1848 előtt az ország- és megyegyülések, valamint a politikai élet egyéb eseményeinek résztvevői - rendi kiváltságaikat hangsúlyozva — továbbra is magyar öltözetet viseltek.15

A magyar nemzeti öltözet, ahogyan maga a nemzet is, koronként változó fogalom, és nem mindig ugyanazt értették alatta. Századok során kialakult, társadalmilag tagolt rendszerében minden társadalmi csoportnak megvolt a maga magyar öltözete, viselete: így a főnemesség díszruhája, a fő- és köznemesség, illetve a magyar polgárság egy része által is viselt egyszerű, hétköznapi magyar öltözet és a szintén a nemesi öltözet elemeiből merítő katonai egyenruhák egyaránt nemzeti öltözetnek nevezhetők, a különbség nem a szabásban, hanem a felhasznált anyagban és a díszítésben jelent meg. A 19. századi nemzeti öltözet, amelynek divatjáról a következő fejezetek szólni fognak, a nemesi nemzeti öltözet ruhadarabjaiból (férfiaknál: csizma - magyar nadrág — dolmány — mente, amelyeket együtt viseltek, vagy egyes darabjait a nyugat-európai öltözködésből átvett ruhadarabokkal kombináltak; a nőknél: magyar derék, ing és bő szoknya) jött létre a 16-17. századi magyar viseletek egyes elemeinek felhasználásával. Éppen a vizsgált korszakban zajlott le az a változás, melynek során a - módosabb - közrendűek egyébként köznemesi eredetű viselete, posztóruhája is nemzeti öltözetté vált, a paraszti vászonviselet azonban a korszakban mindvégig „póriasnak”, így az úri, városi környezetben ízléstelennek, kerülendőnek számított. A kiegyezés után az úri öltözködésben a nemzeti öltözetnek általában csak a díszöltözet funkciója maradt meg, a nemesi eredetű magyar ruhadarabok a gazdagabb parasztság körében éltek tovább, és népviseletté váltak.16 A 19. század második felére tehát egységesedett a magyar öltözet, a különböző társadalmi (és foglalkozási) csoportok képviselői azonban az egyes ruhadarabokat eltérő összeállításban, díszítésekkel viselték, és a kiállítás minősége is jelentősen különbözhetett. A nemzeti öltözetben egy másfajta tagolódás is megfigyelhető: dísz-, ünnepi és hétköznapi változata is volt, és ez a hármasság a divatsajtó által bemutatott öltözetekben is megmutatkozott.

Könyvem nem hagyományos divattörténet, a ruhákkal, öltözetekkel nem a maguk anyagi mivoltában foglalkozik, hanem elsősorban a hozzájuk kapcsolódó, illetve a rajtuk keresztül megjelenített képzeteket térképezi fel az „írott”, (illetve

15 A történeti összefoglalóban a következő munkákra támaszkodtam: F. Dózsa 1996; 2014. Flórián 2001. 27-34. p; László 1988; Tompos 2002, 2005,2008; 1116.

16 Hajdú 2008.

13