Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

1. Bevezetés

létől kezdve.9 A 16-17. században a főúri ruhatárakban is ezek a magyar szabású ruhák voltak többségben, Erdélyben pedig csak magyar férfiruhát lehetett hordani. A külföldi divatú ruhadarabok a 17. század vége előtt nem voltak jellemzőek a férfiaknál, a nőknél azonban igen. Ugyanezeknek a ruhadaraboknak egyszerűbb anyagból készült változatai nemcsak a nemesség, hanem a polgárság és a közrend körében is elterjedtek. A nemzetinek tartott vállfiíízős női ruha (amelyhez bő ujjú ing, bő szoknya és kötény társult) szintén a 17. századra alakult ki, - a török hatásra alakuló férfiöltözettel ellentétben - alapja a nyugati (olasz, német, spanyol) eredetű reneszánsz női öltözet volt, amely anyagában, szabásának részleteiben, díszítésében mindig követte a nyugat-európai divat változásait.10 Erdélyben és a Felvidéken általánossá vált a magyar öltözet, a férfiak teljesen, a nők részben kivonták magukat a francia divat hatása alól.11 Díszes változatát később az udvarban is hordták, sőt, ünnepélyes alkalmakkor, magyar királyi rangjuk hangsúlyozásaként, az uralkodók is magukra öltötték; a bécsi udvarban megengedett volt a magyar ruha viselése, és később, Mária Terézia uralkodása idején hivatalossá vált.12 A 18. századra a magyar ruhának csak ez a hivatalos és ünnepi funkciója maradt meg, és ekkor, a Rákóczi-szabadságharc után kapott nemzeti jelentést — korábban, a 17. század végéig csak a külföldi leírásokban szerepelt sajátosan magyar öltözetként. A férfiak és nők hétköznapi ruhatárából a század közepére kiszorította a Bécsen keresztül érkező, gyorsan változó francia divat, amely a 18. században a nemzeti öltözet szabására is hatott. Az idegen szabású ruhadarabok a német betelepüléssel párhuzamosan növekvő létszámú német szabóipar közvetítésével minden társadalmi rétegben elterjedtek. 1790-ben, a korona hazahozatalakor, majd Ií. József halála után, az ő birodalmi politikájára válaszként, a (rendi) nemzeti ellenállás szimbólumaként rövid időre ismét előkerültek a magyar ruhák13 („Legelsőben is a nemzeti magyar mhának felvételén kezdett éledni a Patriotismus”14-jegyezte fel például Keresztesi József), majd a 19. század elején úgy tűnt, főként a városokban véglegesen átvette helyüket a Nyugat-Európából érkező divat. Ugyanakkor, bár ritkábbá vált, de tovább élt a magyar szabású udvari díszruha, a vidéki nemesség és az idősebb nemzedékek tagjai közül is sokan

9 1116 28. p.

10 1116 32. p.

11 F. Dózsa 2014. 120. p.

12 F. Dózsa 2001. és 2014. 177-190. p. Az uralkodók nemzeti viseletbe öltözése megszokott jelenség volt Európában. Fülemile 1998, 1999.

13 Benda 2004. 239-240. p; Rettegi 1970. 425. p; Keresztesi 1868. 183-184, 224, 315. p.

14 Keresztesi 1868. 183. p.

12