Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.1. Bevezetés
János vagy Vahot Imre. A szerzők névtelensége és a sajtótörténet már korábban említett viszonylagos feldolgozatlansága miatt nehéz valamit általánosságban mondani arról, hogy ki beszél akkor, amikor a lapok a nemzeti divat ügyéről szólnak. Magukból a nemzeti öltözet ügyét tárgyaló, illetve propagáló szövegekből kiindulva azonban annyi egyértelműen kiderül, hogy bárki is jegyezte ezeket, az írások azonos gondolati sémákat követnek. Témáik, gondolatmenetük, érvelésük, a nemzeti divathoz való viszonyulásuk azon túl is nagyon hasonló elképzeléseket tükröz, hogy egybehangzóan kiállnak a nemzeti öltözet elterjedésének, általánossá válásának szükségessége mellett - ez az egység annak fényében válik még feltűnőbbé, hogy a lapok sok mindenben, például színvonalban, irodalmi és színházi ízlésben, célközönségben különböztek egymástól. Úgy gondolom tehát, hogy olvasásukkal a nemzeti divattal, tágabban pedig a nemzeti karakterrel és a nemzettel kapcsolatos kollektív képzetekhez lehet közelíteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a divattal foglalkozó írások, amelyek a nemzeti öltözet elterjesztését célzó propaganda részét képezték, és amelyek szerzőit Miroslav Hroch nyomán „aktív szereplők”-nek406 nevezhetjük, homogenizáló törekvésüknek megfelelően leegyszerűsítik, illetve egyneműként mutatják be az ország, azon belül pedig a főváros öltözködési képét és a nemzeti öltözet választása mögötti (fogyasztói) motivációkat. A reformkorszakkal ellentétben az 1860-as évek sajtójában nem folyt valódi vita a nemzeti öltözékről, propagálói ugyanazokat az érveket ismételték, és legfeljebb egyes divatba jövő (vagy divatba hozni szándékozott) ruhadarabok nemzetiességének megítélésében kerültek szembe egymással. Azok pedig, akiknek bármiféle ellenvetése volt a nemzeti divattal szemben, jóval kisebb mértékben jutottak sajtónyilvánossághoz — a nemzeti divat melletti kiállás fősodra nem engedett teret a nemzeti öltözködésről, vagy a külső megjelenés és a nemzetiség kapcsolatáról vallott esetleges eltérő nézeteknek.407 A lapszerkesztő által képviselt elveknél szigorúbb, szélsőségesebb véleményeket esetenként közöltek, általában szerkesztői megjegyzés kíséretében.408 Ellenvélemények létezéséről elsősorban onnan szerezhetünk tudomást, hogy a lapok a nemzeti divatot propagáló cikkekben gyakran idézték, illetve cáfoltak azokat, láthatatlan ellenfeleikkel azonban anélkül vitáztak, hogy szóhoz engedték volna jutni őket. A sajtóban képviselt 406 Hroch 1996. 7. p. 407 A két általam ismert, a nyilvánosság előtt is megjelenő ellenvéleményről (Zichy Antal és Vajda János írásairól) a későbbiekben még lesz szó. 408 A korszakban elfogadott gyakorlat volt, hogy a szerkesztők megjegyzetelték a saját véleményüktől eltérő írásokat, így igazították el olvasóikat, hogy miként is értelmezzék az olvasottakat. 128