Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.1. Bevezetés

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években 4. / Bevezetés A reformkori divatlapok 1849-ben megszűntek, azonban néhány évvel később, a 1850-es évek közepétől sorra jelentek meg az elsősorban női olvasóközönségnek szánt, különböző színvonalú, általában divatlapnak nevezett sajtótermékek, ame­lyek az 1830-as, 40-es évek divatlapjaihoz hasonlóan elsősorban szépirodalmi írásokat közöltek, de ismeretterjesztő cikkeket, társasági híreket, köztük divat­híreket, valamint divatképeket és más képeket (történeti ábrázolásokat, színpad­képeket, híres emberek képmását stb.), olykor kézimunka- és szabásmintákat is közreadtak.404 Az irodalmi és közművelődési lapok számának növekedése azzal is magyarázható, hogy ilyen jellegű lapok könnyebben kaptak engedélyt, és a kiadóknak is biztosabb befektetést jelentettek, mint a cenzúra által jobban be­határolt politikai lapok. A magyar nyelvű lapok céljuknak tekintették a Magyar- országon népszerű német nyelvű, illetve külföldi divatlapok kiváltását, a nők, illetve a családok magyar nyelvű olvasmánnyal való ellátását. Néhány száztól néhány ezerig terjedő példányszámban jelentek meg, azonban ahogyan Vajda Já­nos Önbírálat című röpiratában állította, 1862-ben egy német divatlapnak több előfizetője volt Pesten, mint az összes magyar divatlapnak együttvéve.405 A század második felének divatlapjai a korábbinál jóval nagyobb teret szen­teltek a divatnak, ezen belül elsősorban az öltözködési divatnak. Ráadásul jóval nagyobb is azoknak a lapoknak a száma, amelyek folyamatosan vagy időlegesen foglalkoztak a divattal. így ebben a fejezetben sokkal nagyobb szövegbázisra tá­maszkodhattam, mint a reformkori divatsajtót bemutató részben. A divattal kap­csolatos híradások és hosszabb írások részben névtelenül vagy álnéven jelentek meg, szerzőik a legtöbbször nem azonosíthatók; részben pedig többé-kevésbé is­mert írók, költők, újságírók, mint például Bulyovszky Gyula, Kánya Emília, Vajda 404 Mai értelemben vett (a divatot központi témájuknak tekintő) divatlapok csak az 1860-as évek közepén indultak (a Magyar Bazár 1866-ban), a korszak egyetlen - közgyűjteményekben meg­található - szabászati szaklapját, Jámbor Endre Férfidivat-közlönyét, illetve más szabómesterek által szerkesztett folytatásait a következő fejezetben tárgyalom. Jámbor vállalkozásától függet­lenül egy másik pesti szabó, Berger József is divatlapot indított Budapesti Divatszemle címen, amelyből azonban csak a divatképek maradtak fenn a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Kép­csarnokában. 405 Vajda 1970a. 59. p. 127

Next

/
Thumbnails
Contents